Kisalföld, 2015. március (70. évfolyam, 51-76. szám)

2015-03-21 / 68. szám

12 Szieszta Zenében is tehetséges Einstein zenei tehetségének is van oka: különösen fejlett volt az agyának szenzoros részének irányításáért felelős egysége, amely a bal kezével függött össze. KISALFÖLD 2015.03.21, szombat SZÁZÉVES AZ ÁLTALÁNOS RELATIVITÁSELMÉLET Albert Einstein jól kifőzte „Mióta a matematikusok megtámadták a relativi­táselméletet, azóta én magam sem értem” - sze­repel a XX. század egyik legnagyobb tudósa, zse­nije híres mondásai között. Albert Einstein szüle­tésének 136. évfordulóját ünnepeltük, idén pedig éppen 100 éves az általános relativitáselmélete. Ennek apropóján Podmaniczky Szilárd íróval, vala­mint dr. Keresztes Zoltán egyetemi adjunktussal beszélgettünk a zseniről és a relativitásról. TUDOMÁNY BALMAZ ÁGNES Kevesen tudják, hogy Albert Einstein első felesége, Mileva Marie (aki a történelmi Ma­gyarország területén, Titelen született) matematikus volt, és bár hivatalosan nem támaszt­ják alá, de több életrajzi forrás, dokumentumfilm említi, hogy a tudós segítségére volt a spe­ciális relativitáselmélet kidol­gozásában. EINSTEIN ÉS MILEVA ELMÉLETE Erről, kettőjük szakmai elmélke­déséről, vitáiról lapunk egykori munkatársának, Podmaniczky Szilárdnak a színdarabja, az Al­bert Einstein paprikáskrumpli is vall. A matematika-fizika sza­kos tanár végzettségű író célja amellett, hogy a színházi kellé­ket a darab végén elfogyaszt­hassa a közönség, az is volt, hogy megmutassa Einsteint mint embert, és belső, valamint családi vívódásait, életének drá­máját (lányukat árvaházba ad­ták, és meghalt kisgyermekként skarlátban, skizofréniára hajla­mos kisebbik fiuk pedig elme­gyógyintézetben halt meg, Mile­­vától elvált). A színdarabban, amíg Einstein és Mileva főzi a különleges ételt (kolbász helyett borsószemekkel, amelyek atom­­modelleket szimbolizálnak), matematikai problémákról vi­tatkoznak. A speciális relativitáselmélet 1905-ös közlésekor az Annalen der Physikben még Milevával együtt, az általános relativitás­­elmélet 1915-ös napvilágra ke­rülésekor viszont már külön élt Einstein. Házasságukat, egy­ben a nagy tudós igényeit jól jellemzi Mileva egyik hátrama­radt levelében: „Olyan vagyok, mint egy kagyló, amelyben Einstein volt a gyöngy. De ha a gyöngy kifejlődik, tovább már nincs szükség a kagylóra.” A gyöngy kifejlődött, a zseni megszületett, az elmélet meg­döntötte a newtoni fizikát. Eh­hez kellett Einstein matemati­kai tudása, és nem mellesleg a két agyféltekéje közötti szoros kapcsolat, legalábbis ennek is tulajdonítják zsenialitását a Floridai Állami Egyetem és a sanghaji ECNU kutatói. MŰVÉSZET ÉS MATEMATIKA Újabb és újabb kutatások, élet­rajzi írások mindinkább említik: a megérzés, a képzelet, a krea­tivitás, a zene (napi két órát hegedült) se­gítette elméletei meg­alkotásában. „Ami igazán számít, az az intuíció” ­­vallotta.- Az intuíció valóban igen \ értékes a tudo­mányban, és ad­hat ötletet új­szerű kutatási té­mákhoz. De hogy kinek mihez van intuíciója, felte­hetőleg erősen függ a már meg­szerzett tudástól. Ráadásul annak letisztázása, hogy egy ötlet valóban működőké­pes-e, szintén a tudásra támasz­kodik - egészíti ki dr. Keresztes Zoltán, az SZTE elméleti fizikai tanszékének ad junktusa, aki segít megértenünk a spe- i* ' ciális relativitáselmé- I let lényegét: - A tér és idő egy egységes, négydimenziós geometriai ob­jektumot, téridőt alkot. Az egy­máshoz képest mozgó megfi­gyelők a téridő különböző pont­jaiban zajló események között eltérő térbeli távolságot és eltelt időt tapasztalnak. A téridőbeli négyes távolságot azonban azo­nosnak tapasztalják az esemé­nyek között. Ezek annak a spe-Albert Einstein szerint a kepzelet sokkal fontosabb, mint a tudás. A tudás véges. A képzelet felöleli az egész világot. FOTÓK: shutterstock nem csak azo­kat, akik egy­máshoz képest állandó sebes­séggel mozog­nak. Vallai Péter Einstein szerepében Podmaniczky Szilárd Albert Einstein paprikáskrumpli című darabjában. FOTÓ: RS9 SZÍNHÁZ Az egyén szi­tuációja, gondolatai befolyásolják, hogy milyennek érzékeli az időt. ciális relativitáselméleti posztu­­látumnak a következményei, miszerint a fényt minden megfi­gyelő azonos sebességgel ter­jedőnek észleli. E posztulátumot Einstein a Michelson-Mor­­ley-kísérletek eredményei alap­ján állította fel, ezzel fizikaüag magyarázva is a mérési eredmé­nyeket. Az általános relativitás­­elmélet megalkotásában a spe­ciális relativitáselmélet geomet­riai képe és Eötvös Loránd kísér­letének eredménye, miszerint a súlyos és a tehetetlen tömeg azonos, segítette. Az általános relativitásel­mélet annyiban más, mint a speciális, hogy minden megfi­gyelőt egyenértékűnek tekint, ELMÉLET ÉS GYAKORLAT A speciális rela­tivitáselmélet méréssel, ikerutazás (ikerparado­xon) példájá­val érthető meg jobban. - A lé­nyeg, hogy a két rendszer egymáshoz ké­pest nagyon nagy sebesség­­különbséggel mozogjon, ak­kor érzékelhető a különbség, ak­kor van értelme az elméletnek - vezet be a kiindulópontba az író. A hétköznapi életben ez azért nem érzékelhető, mert nem tudunk fénysebes­séggel vagy ahhoz közeli sebes­séggel haladni. De tegyük fel, hogy egy iker­pár egyik tagját fellövik az űrbe, és fénysebességhez közeli se­bességgel halad, ha az ő idejét tekintve 10 év múlva visszajön, akkor a Földön maradt testvére sokkal öregebb lesz, mert nála több idő telt el, s ez a nagymér­tékű sebességkülönbség követ­kezménye. Végeztek utólagos kísérle­tet, hogy megfigyeljék, relativi­­zálja-e a sebesség az időt.- Mivel atomórával nagyon pontosan lehet mérni, egy re­pülőre feltettek két órát, ame­lyet a Földön maradó két atom­órával összeegyeztettek. Jó ideig keringett a repülő a Föld körül igen nagy sebességgel. Amikor visszajött a Földre, a fedélzeti két óra egyforma időt mutatott, a Földön lévő kettő is egyfor­mát, de a nagy sebességgel mozgó órák a Földön állókhoz képest pici eltérést mutattak ­­ismerteti a kísérletet Podma­niczky Szüárd. Ebből arra lehetett követ­keztetni, hogy a sebesség rela­­tivizálja az időt. Hétköznapjainkban gyakran használjuk a „minden relatív” kifejezést, bár ez így önmagá­ban nem állja meg a helyét a fi­zikus szerint: - A különböző események időbeli sorrendisé­gét minden megfigyelő azonos­nak találja. így ez abszolút, nem pedig megfigyelőtől függő rela­tív fogalom. Viszont az, hogy az egyes megfigyelők mennyi időt mérnek az egymást követő ese­mények között, az már relatív. Mindenki egy zseni. De ha egy halat az alapján ítélsz meg, hogy milyenek a képességei a fára mászáshoz, abban a hitben élheti le az egész életét, hogy hülye. Albert Einstein JÁTÉKKAL AZ IDŐ ELLEN így azok a helyzetek, amelyek­ben ez elhangzik, nem példák a relativitáselméletre, csak a rela­tív időérzékelésre: az egyén szi­tuációja, gondolatai befolyásol­ják, hogy müyennek érzékeli az időt. Ezt maga Einstein fogal­mazta meg mindenki számára érthetően: „Tartsd a kezed egy percig a forró kályhán, meglá­tod, egy órának fogod érezni. Beszélgess egy csinos nővel egy órát, mintha csak egy perc len­ne. Na, ez a relativitás.” Daniel Pink amerikai visel­kedéskutató eljátszott ezzel a gondolattal. Könnyebbé szeret­né tenni az emberek életét, megfigyelni, megváltoztatni vi­selkedésüket. Az erre irányuló kísérleteit Tömegkontroll (Crowd Control) című filmsoro­zatában mutatja be, amelyben az idővel is foglalkozik. A sorbaállást vagy egy váró­teremben várakozást senki sem szereti, ilyenkor ólomlábakon vánszorog az idő. De megfigyel­hetjük magunkon, hogy ha köz­ben jól érezzük magunkat, be­szélgetünk, játszunk, olvasunk egy jó könyvet, szinte elrepül. Egy népszerű amerikai étterem előtt egy, másfél órát is várakoz­nak az emberek nap mint nap, hogy asztalhoz jussanak ebéd­időben. Dániel kitalálta, hogy játékra sarkallja őket: szeren­csekereket helyeztetett ki a sor­ban állók mellé, s miközben az­zal játszottak, az egyórás vára­kozást nagyjából 20 percnek érezték. A közlekedésben is probléma, hogy sokan nem vár­ják ki, amíg a lámpa zöldre vált. Ennek megoldására, a balesetek elkerülése érdekében Dániel ki­talált egyfajta figyelemelterelést az időről: az utca két oldalán a gyalogátkelőhelynél miniszámí­tógépet helyezett ki, és a zöldre várók egymással virtuális kötél­húzást játszhattak. Volt, aki több pirosat is vígan kivárt, amíg belefeledkezett a játékba. A VAK BOGÁR ESETE Az általános relativitáselmélet­ben a gravitáció nem erő (ahogy a newtoni elméletben), hanem a téridő görbületének következmé­nye. Einstein ezt viccesen úgy fogalmazta meg: „Ha egy vak bogár egy görbe faág felületén mászik, akkor nem veszi észre, hogy az általa megtett út valójá­ban görbe. Én pedig voltam olyan szerencsés, hogy észrevet­tem azt, amit a bogár nem vett észre.” Az elméletet azért tá­madták is, ennek oka az lehetett Einstein szerint, hogy egy abszo­lút vonatkoztatási rendszertől nem tudtak eltekinteni.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék