Kisalföld, 2017. július (72. évfolyam, 151-176. szám)

2017-07-15 / 163. szám

KISALFÖLD 2017.07.15., szombat Segíthetünk? +36-30/997-1467 Ha cikktémát akar javasolni, a győri szerkesztőség mobiltelefonján ma Gecsei Ádám hívható. Nem kapott újságot? 96/504-504 (hívható: hétfő-péntek 8-16 óráig, szombat 8-12 óráig) Hirdetést akar feladni? 96/504-422, ügyfelszolgalat@kisalfold.hu Legfeljebb 800 karakter hosszú üzeneteket várunk. SMS 30/3030-449 BOSSZANTÓ Milyen orvosnő az, aki a jobb el­látás ígéretéért pénzt vár el, de semmit nem tesz? Sajnos találkoz­tam ilyennel. Tudtommal nem csak én. Hozzátartozó Babóca! Már a múlt héten elkezd­ték Sopronban a jereváni gazos te­rület és koszos burkolat rendbeté­telét! Mielőtt kritikát ír, győződjön meg a valóságról! Erbli Szürreális, de igaz. A kapun két fekete vaspánt lakattal, a mellette levő ablakon másznak ki és be az ott lakók. A Kossuth utca közepén. Kérdés: ha ott laknak, miért nem nyitják ki a kaput, ha nem laknak ott, honnan van vizük meg villa­nyuk? Arra nem is merek gondolni, hogy nincs! Törődik itt valaki bármi­vel is? Csáktornyai István, Győr Csornán írásban kell jelezni a kó­bor kutyák jelenlétét. Elgurult?­­ Vásárló! Ha lékelni akarja a gö­rögdinnyét, akkor menjen egy út­menti árushoz! A hipermarketekben ez nem működik, de 13 kg-os diny­­nyét nem szabad venni, bár a minőségét azonnal meg lehet állapí­tani a külső jellemzőkből. Téve­dett:-) Baráti POLITIKA, KÖZÉLET A baloldal többet tehetett volna a külhoni magyarokért. Ebben egyet­értünk, kedves István. A Fidesznek nem kellenek a határon túliak, csak a szavazataikra van szükség. Nem nézték, ki kap állampolgárságot, a mennyiség a lényeg a mai napig. Hogy ellenőrzik a választási név­sort? Orbán kitömi az ottani egyhá­zakat, meg a focicsapatokat pénz­zel. Szétverte a magyar pártokat és saját szervezeteket alapított, me­lyek aztán rendesen leszerepeltek országuk választásain. Kedves P.! A határvédelem fontos dolog, én is azt mondom, nem kell beengedni mindenkit. De! Nem szabad megta­gadni a segítséget a ténylegesen rá­szorulóktól. Tudja, emberek, nem ál­latok. Hallotta Ferenc pápa szavait és ismeri a tízparancsolatot? Járt ön Bécsben a rendszerváltás idején? Minden üzletben ott volt a tábla: „Magyar, ne lopj!" Milyen érzés volt olvasni? Megalázó? Szóval nem minden menekült terrorista, de azzá válhat, ha úgy bánnak velük, ahogy nálunk. Kohn Géza •Azért hamarosan (szorító) Orbán is kénytelen lesz engedni, tisztelt Halász! Egy évet sem kell ugyanis várnunk és itt a választás. Ahol - minden balhézós híresztelés ellené­re - Orbán demokratikusan is le­váltható lesz. Na és ha netán így nem sikerül? A balhéban egyesek még akkor is bízhatnak. Más: Filant­ róp úr (aki ugye üzletember és az eszével keresi a pénzt) bedönti az angol fontot, majd a maláj valutát, utóbbival óriási válságot is generál­va a térségben. Ilyenekkel és ezek­hez hasonló üzleti tevékenységek­kel - illetve az amerikai jelzáloghi­tel-válsággal - dollármilliárdokat kaszál emberek millióinak rovására. Politikai tevékenységének két moz­zanata: beavatkozik Grúzia belü­­gyeibe (ott nyíltabban, másutt rej­tettebben), illetve támogat(hat!)ja Hillary Clinton kampányát. Kérdés lehet persze, hogy mindezeket el­lensúlyozhatják-e bizonyos jóté­konykodások, azok érdek nélküli­ek-e, illetve úgy összességében be­­leférhet(ne)-e mindez a demokráci­ába? Részemről a válasz mindhárom kérdésre: nem. Na és a demokraták szerint? István, Győr •A nemzeti konzultációról: Orbán nem bevonni akarja a döntésbe az embereket, hanem csak eszközként használja őket. Meddig lehet Sorost felhasználni? Meddig lehet elhitetni az emberekkel, hogy minden baj okozója S. Gy.? Az átlagos (bigott) Fidesz-szavazó gyűlöli Sorost, mert parancs jött, utálni kell. Oka csak Para-Kovácsnak van. Az ő kishúgát megette a Soros. Szörnyű! Én csak egy hibát rovok fel neki, pénzelte a Fideszt és taníttatta Orbánt. Bocs, ez kettő. Sipőcz (úr) • Orbán zárt társadalmat, országot akar. Szijjártó meg nyitott gazdaság­ról vizionál. A kettő nem zárja ki egymást? Nem egyeztetnek? Vagy a jól bevált módszer, mindig az aktuá­lis esemény és közönség számára íródik a beszéd. Orbán jól beolva­sott az osztrákoknak. Mit képzel­nek? Nem tagjai a NATO-nak, ráadá­sul a V4-nek sem részesei. Hát nem szívesen lennék a helyükben! Bár ha nagyon rimánkodnak a csatla­kozhatnak a visegrádiakhoz, csak fel kellene zárkózniuk. Más: Azt az országot, ahol visszamenőleges tör­vényt lehet hozni, személyre sza­bott törvénykezés folyik, egy tör­vényt pár nap alatt át lehet verni a szavazáson, a törvényről nemhogy vita, de még egyeztetés sincs, azt a rendszert minek nevezné, kedves István? Ahol úgy lehet alaptörvényt, meg választási törvényt kreálni, hogy azt se társadalmi, se politikai vita, se konszenzus nem előzi meg? Nos az milyen ország, István? Jogál­lam? Ugye, segít az olvasóknak? Csak bátran! Steinitz Vannak olyan egyének ebben az országban, akik Sorost Széchenyi Istvánhoz hasonlítják. Az emberi bu­taság korlátlan. Bundás ERRŐL-ARRÓL Kedves Lacakos! Azt hiszem, ön is megírta, hogy miről van szó: nem jövedelmező a háztáji. Igen. Számí­tógép-vezérelt traktorral viszont jö­vedelmező dolgozni. Azt valakinek programoznia és terveznie kell. Na ott lesz a fiatal. Ibolya! Tavaly már készült 3D-nyomtatóval gyártott elemekből lakóház. Egyre kevésbé lesz szükség a kétkezi munkára. Ab­szolút nem lenézésből írom, de ezek tények. Kőpzdag •Tisztelt Precíz ember! Kérem, in­tézze el, hogy az aszfaltozott uta­kon lévő úthibákat, gödröket ne ká­tyúnak nevezzék, mert kátyú csak földes utakon jöhet létre esőzések után. Köszönettel: Anett • Már a sokadik csapat nem tudja vállalni a feljutást a megyei lll-ból, mert nincs annyi fiatal. Vissza kell állítani a megyei ll-be U19 helyett a tartalékbajnokságot. Amatőr baj­nokság profi szabályokkal. Felkerülő és kieső csapatok hiányában ko­molytalan a bajnokság. Egy foci­szerető szurkoló ELISMERÉS, KÖSZÖNET • Köszönjük Major Jenő és Takács Lajos polgármestereknek, hogy az er­délyi kirándulást lehetővé tették. Újra átélt történelmünknél rájöttünk, hogy nem kell a magyarságunkat szégyell­nünk. Sőt, azok, akik ezt a szép or­szágot hagyták szétdarabolni, azok­nak igen. Külön köszönet Gábornak és Robinak, akik biztonságban és ép­ségben hazaszállítottak bennünket. Egy életre szóló élménnyel lettünk gazdagabbak. Lajó • Köszönjük a szervezőknek a bá­­gyogszováti jól megszervezett ká­posztafesztivált, a finom ebédeket. A 7. is kitűnően sikerült. További sok sikert, egészséget, kitartást. Résztvevők Negyven esztendeje járták ki az iskolát A szép, dimbes-dombos, erdő övezte kis faluban, Ravazdon ünnepi találkozót tartottak a 40 éve végzett osz­tály tanulói párjukkal együtt. Szeretettel köszöntötték egymást, s a virágokkal díszített fogadóban boldogan meséltek családjukról, életükről. A 40. évfordulóra emlékeztető ajándékokkal, vidám nótázással zárult az ese­mény. A képet és a beszámolót Barabás Istvánné tanítónő küldte el nekünk. Hatvanéves érettségi találkozó A Győri Tanítóképző Intézetben végzett utolsó fiúosztály 60. érettségi találkozóján készült a fénykép. A 33 fős osztályból 18-an éljük aktív nyugdí­jaséletünket. Sikeres volt a pályánk, továbbtanultunk, oktattunk és neveltünk. Öröm volt a találkozás. Szeretettel emlékeztünk volt tanárainkra és osz­tálytársainkra. Névsor: Karácsony Géza, Kiss Ferenc, Mester István, Lőrinczy Sándor, Kállai Sándor, Szűcs Alajos, Tubán József, Ludván István, Balázs Gábor, Csaplár Gyula, Berta Károly, Kaufman István, Hartyányi Pál, Szentmihályi Antal, Molnár Imre. (A képet és a beszámolót Molnár Imrétől kaptuk.) Postabontás 15 Olvasói levelek TÖBB MINT BÁNTÓ LÁTVÁNY! A napokban „Nem bántja a SZE­MÉT?” címmel magazin jelent meg a győri hulladékgazdál­kodási társulás kiadásában, amelyből egy-egy példányt a környék postaládáiba helyeztek. Ebben az illegális szemétlerakás megszüntetése és a szelektív hulladékgyűjtés területén a tár­saság eddig elért igazán szép eredményeire hívják fel a figyel­met, egyben kérik a lakosság együttműködését a megkezdett helyes út folytatásához. Sajnos még valóban szüksé­ges a közösségi támogatás fon­tosságának hangsúlyozása, de úgy vélem, hogy a tudatos sze­lekció természetessé válását kel­lene alapvetően megcélozni. Er­re pedig már egészen kisgyerek­­korban, a családban, de leg­később az óvodákban kell a ne­velést megkezdeni. Családi élményként maradt meg nekünk az az eset, ami negyven évvel ezelőtt az egykori NDK-ban tett látogatásunk alkal­mával, az ötéves kisfiúnkkal tör­tént a játszótéren. Ugyanis ő a ki­ürült üdítősüveget bedobta a ját­szótéri szemetesládába, és ezért a többi gyerek kinevette és buta magyarnak mondta, mert nem tudta, hogy az nem oda való. (Bevallom, akkor még én sem.) Ezen a téren (sok mással együtt) ők már akkor évtizedek­kel előttünk jártak. A másik még súlyosabb hiányosság a hulla­dékkezelés témájában a kimúlt állatok tetemeinek kezelése. Ezt a helyi közösségi oldalon is fel­vetettem már, de a reakciók csak megerősítettek az általános bizonytalanságban. Az állati tetem lényegesen több, mint civilizálatlanságot tükröző látvány, és nem csak az ember szemét és orrát bántja! Közegészségügyi szempontból is fontos lenne, hogy már a gye­rekek is tudják, mi a teendő, ha valaki egy tetemet talál. Ma úgy tűnik, hogy a kertben a döglött vakondot vagy mada­rat mélyen elássuk egy elhagya­­tottabb sarokban. Esetleg műanyag zacskóba csomagolva a kukába tesszük. A városi vagy más közterületen viszont csak fanyalogva elkerüljük azokat. Nyivánvaló, hogy egyik megol­dás sem kifogástalan. De akkor mi a helyes? Ezeket a kérdéseket nem sza­bad megkerülni, mondván, hogy eddig is megoldódtak va­lahogy. Tudom, hogy a mozgósí­tási célú magazin nem lehet rendelkezéstartalmú, de a meg­felelő konkrét útmutatásokkal már eddig is jelentős késésben vagyunk. Kovács Vilmos, Györújbarát NINCS ZEBRA Köszönöm a Kisalföldnek, hogy sokat foglalkozik a soproni pol­gárok ügyes-bajos dolgaival is, s szeretném egy problémára fel­hívni a figyelmet. Ha valaki vé­gigsétál a Balfi út Híd utcától az elkerülő útig tartó szakaszán, egyetlen felfestett gyalogát­kelőhelyet sem talál, még az evangélikus temetőnél sem. Csúcsforgalomban perceket is várni kell, amíg a másik oldalra át lehet jutni, mert sajnos a soproni autósok nem túlságo­san előzékenyek. A másik gond az itt elhaladó autók időnkénti min. 80 km-es sebessége. Min­denki tudja, hol szokott állni a rendőrségi mérőkocsi, talán egy kicsit több találékonyság­gal időnként máshová is állhat­nának. Abban kérném tehát köz­benjárásukat, hogy próbálja­nak abban segíteni, hogy az említett hosszú útszakaszon 2-3 helyen létesítsenek gyalog­­átkelőhelyet, ami talán az autósokat sebességcsökkentés­re és „kényszerű” udvariasság­ra sarkallhatná. Dr. Németh László, Sopron A VASMINISZTER MA IS KÖZTÜNK ÉL Baross Gábor 1848. július 6-án született az Hava melletti Pru­­zsinán. Bár mindössze 44 évet élt, hatalmas munkabírásának köszönhetően korszakalkotó te­vékenysége évtizedekre, évszá­zadokra is kihatott. Felismerte, hogy a posta, a telefon, a vasút, a vízi utak és a tágabb értelem­ben vett infrastruktúra, így a pénzügyi és a bankrendszer, a szakoktatás fejlettségétől függ az ország haladása. Ma is alkal­mazzák még az USA-ban a Ba­­ross-féle vasúti zónadíjszabási rendszert, de ugyancsak a vas­­miniszter nevéhez kötődik, hogy egyesítette a postát a táv­írdával. A Budapest-Bécs kö­zötti telefonvonal megépítése és megnyitása is az ő nevéhez fűződik. A Postatakarékpénztár létrejöttével bevezették a csekk­ rendszert és a klíringforgalmat, elrendelte a csomagok házhoz szállítását. Élete nagy sikeré­nek tartotta a Vaskapu szabá­lyozását. Az egyes vasútállo­mások praktikus megtervezése (Szentiván, Nagyszentjános, Galánta, Ilava stb.) is az ő nevé­hez fűződik. Mind Hava, mind Győr városa büszke a vasmi­niszterre, Győr vezetése és ön­­kormányzata 2016-ban példaér­tékű módon életnagyságú szob­rot állíttatott róla a nevét viselő Baross úton, mely szimbolikus módon összeköti az ilavai mau­zóleumot a megyeszékhellyel. A tiszteletére 25 éve megalakult győri Baross Társaság is őrzi emlékét. Prof. dr. Schmidt Péter, Hava város díszpolgára, a Baross Társaság elnöke BÚCSÚZUNK Jó barátunk közölte velünk a szomorú hírt, Kovács Kornélia barátnőnk, tanártársunk bal­esetet szenvedett és meghalt. Három nappal előtte még együtt voltunk. Terveztük a nyarat, a közös születésnapot, az arany­diplomára jelentkezést, a kul­­túrfeladatokat. A tragikus halál mindennek véget vetett. Ő igazi pedagógus volt, önzetlenül, tü­relmes szigorral és alaposság­gal, saját maga elé is magas mércét állítva vezette a szebb és jobb eredmények elérésére a lé­­bényi kultúrcsoportot. Nehéz és fájó szívvel veszünk tőle búcsút az együtt töltött sok év után. Sok idő kell, míg felfogjuk, hogy nem látjuk kedves mosolyát, nem árad felénk fáradhatatlan energiája. Szerénységgel, egye­nességgel párosult sokoldalú egyénisége mindenki számára követendő példa. Továbbra is szívünkben marad és fénylő csillagként ragyog az égen. Mécs László szavait idézem: „Fényt hagyni magunk után.” Ő ezt megtette. Nyugodj békében! Barátai, tanítványai és Lé­­bény lakói............................

Next