Kisalföld, 2017. szeptember (72. évfolyam, 204-229. szám)
2017-09-16 / 217. szám
16 | Postabontás KISALFÖLD 2017.09.16., szombat Segíthetünk? +36-30/997-1467 Ha cikktémát akar javasolni, a győri szerkesztőség mobiltelefonján ma Göldi Csaba hívható. Nem kapott újságot? 96/504-504 (hívható: hétfő-péntek 8-16 óráig, szombat 8-12 óráig) Hirdetést akar feladni 96/504-422, ugyfelszolgalat@kisalfold.hu Ismét találkoztak az egykori darnózseli diákok Darnózselin nemrégiben találkozót tartottak az általános iskola 50 évvel ezelőtt végzett egykori diákjai. A képet a résztvevőktől kaptuk. SMS 30/3030-449 BOSSZANTÓ Brüsszel azt a 90 forintnyi eurót, amit a migránsoknak ítél fejenként, előbb adja meg a 10 millió magyarnak! Aztán elgondolkodunk, hogy jöhetnek-e. Nehogy másodrendű legyek a saját hazámban. Kismegyeren nagyon szégyellje magát az az ember (ember?), aki sorban megmérgezi a macskákat. 4 kiscica maradt anya nélkül! Kívánom, nagyobb öröm ne érje, az egerek viszont meglátogathatnák. Én ERRŐL-ARRÓL A rabszökés sok megválaszolatlan kérdése mellett egy talán apróbb kérdés: a Bercsényi ligetnél a rabruháitól megszabaduló szökevény egy szál alsógatyában futott tovább? Ami talán még feltűnőbb, mint a rabruha. Más: Tisztelt Lacakos! Ön is csak kijelentette az ember által húzkodott határvonalakat és meghatározásokat, de mint mondtam, azok szerintem mindig kétségesek. Ezért én továbbra is inkább csak kérdeznék. Tehát akkor a három hónapot betöltő emberpalántának már van szelleme, a pár nappal fiatalabbnak pedig még nincsen? Értem. Vagyis nem értem... Ami pedig az önálló mozgást illeti, egy három hónaposnál fiatalabb emberi magzat nemcsak hogy önállóan mozog, de még menekülni is próbál a terhességet megszakító orvosi eszközök elől. (Készült erről egy megrázó felvétel, ami a neten is megtekinthető.) Talán a három hónaposnál fiatalabb emberkezdemény még nem ismeri a jogi határt, ezért gondolja úgy, hogy neki már ekkor is joga lenne az élethez? István, Győr Tisztelt Garrett! Nem a vitatémáról beszél. Miért kalandozik a múltban? Kellemetlen a lopásról beszélni? Nekem nincsenek kedvenceim, tudhatná. Nem fogok Gyurcsányra szavazni. Ahogy ön sem Orbánra, ugye? Nem tetszett a régi szokás, hogy év elején áremelés! De a mostani központosítás sem tetszik, ha az ígéret ellenére drágábban adják a gázt, mint a világpiaci beszerzés indokolná, és felhalmoznak 50 milliárdot, ami majd a következő rezsicsökkentés propagandapénze lesz. Erről mit gondol? K.: Győr Kíváncsi vagyok arra, ki az a független szervezet, amely a legutóbbi Nemzeti Konzultáción visszaküldött leveleket megszámolta. Mert ugye a messziről jöttnek könnyű hazudni, hát még az érdekeltnek. Hrabar Stjepan Tisztelt K.! De igen, természetesen hallottam. Magam is dolgoztam több műszakban. Ezért javaslom önnek is. Csak az útépítés nem az ön elképzeléseire alapul. Autós • Megérkezett azonnal a baloldali össztűz. Nem csalódtam bennük. Az igazság mindig náluk van. Szerintük. Még szerencse, hogy 3,5 millió magyar nem így gondolja. Bundás Tisztelt Kőgazdag! Szomorú, hogy sokadmagával így gondolkodnak. A tény az, hogy mi, akik gyárban, vagyis iparban dolgoztuk le a 40 évünket, sajnos 80.000 Ft-on tengődünk. Az a szomorú, hogy a munkásember soha nem volt megbecsülve, pedig az őáltaluk befizetett pénzből élhettek és élhetnek nagy lábon a vezetők és a politikusok. Minden fillér után levonta a munkáltatóm a jussot 40 éven keresztül. Gondolkodó • Tisztelt István! Érdekes, hogy az Álláspont cikkéből önt az zavarja, hogy 3 vagy 13 migránst fognak el naponta. Nem nagyon érdekli, kaptak-e ellátást a fiatalok, miért kerülik a választ szinte minden esetben és helyette sorosoznak. Sajnos megtehetik, mert nem őket kérik számon az önfélék sem, a Fidesz-pártiakról nem is beszélve. Józsi Fidesz-párti! Ön olyan, mint egy csecsemő, minden az újdonság erejével hat. Lánczi prof. mondta - aki a Fidesz főideológusa, amit korrupciónak hívnak, az a Fidesz legfőbb politikája. Érti ezt a mondatot? Mit szól hozzá? Csillogtassa meg az elméjét! Sipőcz (úr) • Talán megvan, kedves István, mit mondott a Nemzet Doktora, dr. Mikóla. „A megnyert választás után állampolgárságot adunk a külhoniaknak és húsz évig mi vagyunk hatalomban.” Mert az egész erről szólt. Szavazatokról. Szerintem aki áttelepül, kapjon állampolgárságot, de aki csak azért veszi fel (vagy meg), hogy útlevelet is kapjon, azt nem pártolom. A ballib kurzusoknál nem volt félmillió ember Nyugaton. Az a pár ezer szavazott vagy sem, nem számított. Steinitz Legfeljebb 800 karakter hosszú üzeneteket várunk. „A Sokorópátkai Általános Iskolában 1967-ben végzett diákok találkoztak a napokban. Gyertyagyújtással is megemlékeztünk azokról a tanárainkról és osztálytársainkról, akik már nem lehettek közöttünk. Az 50 év alatt történtekről jó hangulatban beszélgettünk a vacsora és jubileumi torta fogyasztása közben. Köszönjük a kiváló szervezést társainknak!” - írta a képet mellékelve az egyik résztvevő. KÖSZÖNET Köszönet annak a fiatalembernek, aki péntek délelőtt a kapuvári Lumniczer gyógyszertár előtt az eldőlt kerékpáromat feltámasztotta és összeszedte a csomagjaimat, hálás köszönet érte. Imre Köszönjük szépen Szabó Laci bácsinak a Sólyom utcából a remek szüretet és a vendéglátást! Jó egészséget kívánunk! Kismegyeri ovisok Az önkormányzat által működtetett beszélgetőhálózat jól működik. A meglátogatónak hálásak a szolgáltatásért. De szükséges lenne a hálózati tagokat ellátni egy kis munícióval, hogy esetenként a meglátogatottaknak egy kis ajándékkal kedveskedhessenek. Érdekelt (ás) Olvasói levelek AZ EGYSZER VOLT TEMPLOM BÚCSÚJA Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy gyönyörű falucska Bánfalva amelynek nem volt evangélikus temploma. A település lélekszáma egyre nőtt, mígnem elhatározták, hogy építenek egy templomot. Nagy boldogság volt, amikor elkészült az 1887-ben felszentelt épület. Az öröm akkora volt, hogy máig jut belőle az utódoknak: a templomszentelés évfordulóját azóta is megünnepelik. Az egyszer volt templomot sokan látogatták a falu közepén. A gyülekezet önállósodott, nőtt, növekedett. És voltak álmai. Álmodott magának egy lelkészt. És az álom teljesült is dr. Prőhle Károly személyében. És - bár két világégést is átélt a közösség, rengeteg bánfalvai áldozattal - a gyülekezet és a falu lakossága egyre nőtt. Olyan erős és nagy volt ez a gyülekezet, hogy a második világháború ideje alatt építette meg a parókiáját. De nemcsak azt, hanem egy újabb templomépítést is terveztek a faluban. Aztán az egyszer volt, hol nem volt mese hirtelen véget ért. 1946 húsvétjának hétfőjén a 2500 lelket számláló, nagyrészt evangélikus falucskából 2073 embert kitelepítettek. Pár óra alatt fegyveres rendőrökkel körbezárták a falut, majd több „turnusban” marhavagonokba terelték az embereket. Szörnyű hetek, szörnyű idők következtek. A faluban maradt pár száz ember szinte őrülten bolyongott az üres utcákon - hallgatva az éhes kutyák, marhák, disznók üvöltését. De emberek érkeztek a faluba, messzi vidékekről, akik már nem beszélték a falucska nyelvét, a németet. És alig akadt köztük evangélikus. A falu „megszűnt”, a Bánfalva táblát Sopron táblára cserélték. Aztán a templom omladozni kezdett, 1967-ben a tanács felszólította a gyülekezetét, hogy állítsa helyre az épületet. Mivel a maroknyi közösség erre nem volt képes, kényszerű cserébe kellett belemenniük. A közeli, jóval kisebb volt katolikus iskolába költöztek. Az egyszer volt falu egyszer volt templomának meséje itt akár véget is érhetett volna. De ezt a ma kertvárosnak titulált falut máig rendkívüli emberek lakják, akik szépen berendezték és ötven év alatt meg is szerezték új templomukat. A 130 éve felszentelt épületből mára csak az emlékek maradtak meg. És a búcsú. A bánfalvaiak ma is szeptember második hétvégéjén ünnepük a templomszentelési évfordulót. Idén szeptember 10-én Szemerei János, a Nyugati (Dunántúl) Egyházkerület püspöke látogatott el a gyülekezetbe. Az istentisztelet keretében megkoszorúztuk a régi templomot, és Mesterházy Balázs esperes áldást mondott a világháborús hősök és a kitelepítettek emlékhelyénél is. Az egyszer volt, hol nem volt kezdetű, hatalmas számokról és álmokról szóló csodáknak Bánfalván a XX. század véget vetett. A Sopron környéki kis gyülekezet(ek)nek azonban ma is vannak tervei. Lehetnek is, hiszen ma is vallják, amit az elődök: „Uram, te voltál hajlékunk nemzedékről nemzedékre...” (Zsolt, 90,1) Heinrichs Eszter evangélikus lelkész KI A SZAMÁR? Amúgy sajnálom ezt a - tenyésztők szerint - okos kis állatot sértegetni, de a korlátolt embert hozzá hasonlítjuk. Szóval kinek a sírfeliratára passzol(na) a következő: Szamár voltam! Annak a személynek-e, aki hitt a Bibliának és elfogadta az igazság helyreállítása érdekében - no és a saját érdekében is - Krisztusnak őérette való véráldozatát, vele szövetségben létezett, avagy annak az embernek, aki fütyült az egészre és öntörvényei szerint élt? Magyarán szabadjára engedte rossz hajlamait, amelyek valami módon sértették az embertársakat és persze a Teremtőt. Melyik volt a szamár? Merthogy valamelyikhez - emberi gondolkodás szerint - paszszolna a sírfelirat. Nos, ha létezik túlvilág (amelyről egyébként nekem egy csepp kétségem nincs), az önmaga törvényei szerint élt egyén ráfizet. Hogy milyen mértékben, arra rágondolni is hajmeresztő. Viszont ha nincs túlvilág (ami ugye számomra csak egy „játékos” feltevés), akkor a magamfajta keresztyének (Krisztus-követők) sírjára illene a felirat: Szamár voltam! Miért voltam szamár? Azért, mert keresztyénként nem (mindig) álltam be az „aki bírja, marja” emberek táborába, vagy éppen nem fogadtam el a megtévedt családanya „ajánlkozását”. Kihagytam a sértésekért való visszavágás jóleső örömeit és így tovább. Kiderült (mondom, csak játékból), hogy a Biblia hazugság, Jézus jó esetben illuzionista volt és a világ magától létezik. S mi jön a halál után? Egy nagy semmi. Csak hát - és ezt más hívőktől is hallottam már - engem ez a fajta lét tett a földön boldoggá és elégedetté. Tehát a „szamárságot” nem fogadhatom el semmiképpen. Gy. M., Csorna A napokban nyílt meg Bognár Imre és Molnár László fotókiállítása Győrben a Marcal étteremben. A kiállítást Vehofsics Erzsébet ajánlotta az érdeklődők figyelmébe, majd verset mondott. A képeket Liziczai Miklós, a Győri Fotóklub Egyesület elnöke mutatta be. Közreműködtek: Kiss Claudia és Petrovics Ibolya Csilla énekesek, fotó: csobay Dániel Kiállítás