Kisalföld, 2017. november (72. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-11 / 263. szám

12 Szieszta Mennyei lakoma Mars szent madarával A római időkben november 11. a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát. Általában ludat, vagyis a hadisten, Mars szent madarát fogyasztották. KISALFÖLD 2017.11.11., szombat A LIBAULBA BÚJÓ SZENT ÜNNEPE NEM CSAK AZ EVÉSRŐL SZÓL Szent Márton ünnepe kevésbé az ízletes vacsoráról, mint inkább a megnyugvásról, önmagunk kereséséről és a saját belső énünkkel való találkozásról szól. FOTÓK: mti/czeglédi zsólt Márton napja elindít a csendesség felé Ha Márton-nap, akkor libavacsora - ezt még ma is tudja mindenki. Arról viszont már jóval kevesebb szó esik, hogy a mai napra eső ün­nep a régi paraszti világban más jelentőséggel is bírt. A mezőgazdasági munkák lezárását je­lentette, egyben az utolsó nagy ünnepet az adventi időszak előtt. Határnap volt, amely más irányba fordította a lelket. A Márton-nap története A legenda szerint a IV. században Szombathely környékén született és a római császár katonájaként szolgáló Márton egy hideg téli estén megosz­totta meleg köpenyét egy koldussal. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában, és attól fogva nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szen­telték. A legelterjedtebb monda szerint Mártont szerénysége méltatlan­nak tartotta e címre, ezért elbújt egy libaólban. A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták, végül Tours püspökévé szentelték. VALLÁS TROGMAYER ÉVA Ha Márton napján fagyott, ak­kor enyhe karácsonyt jósoltak, ha napsütéses idő volt, ke­mény telet vártak, ha pedig no­vember 11-én hó esett, azt mondták, Szent Márton püs­pök fehér lovon jött. Márton napja azonban nem csak az időjárási előrejelzések szem­pontjából volt fontos a paraszti világban. A mezőgazdasági munkák végét jelentette arra az évre, egyben az utolsó nagy ünnepet az adventi időszak és a karácsonyt megelőző 40 na­pos böjt előtt, amelyre evéssel, ivással készültek föl. Határnap volt, lezárta a munkás, kifelé forduló időszakot, hogy helyet adjon a nyugodt befelé fordu­lásnak. Az év vége a lélek kívülről befelé fordulásának időszaka, a négy évszakban élő ember életében legalábbis egészen biztosan. Fehérváry Anikó mentálhigiénés szakember A BEFELÉ FORDULÁS IDEJE JÖN Mára megfakult ez a szerep, Márton napja leginkább az evésről szól. A paraszti élet szokásai olyan távol állnak fo­gyasztói társadalmunk elvárá­saitól, amilyen távol csak le­het. Pedig a várakozás, az el­csendesülés és a megnyugvás időszakára - amit Márton nap­ja meg is nyit - a felfokozott, ingerdús hétköznapokban ta­lán nagyobb szüksége van a lé­leknek, mint valaha.­­ Az év vége a lélek kívülről befelé fordulásának időszaka, a négy évszakban élő ember életében legalábbis egészen biztosan - mondja Fehérváry Anikó mentálhigiénés szakem­ber. - Szépen segíti ezt az utat a természet: télen a világ kopár lesz, elveszíti színeit, nem igyekszik elvonni a figyelmün­ket a bensőnkben zajló folya­matokról - folytatja, és hozzá­teszi, hidegben beszorulunk a szobába, és a korán érkező sö­tétségben van alkalmunk befe­lé tekinteni. - Az egyház böl­csen időzítette a határnapokat. Húsvét, vagyis a feltámadás és az ébredő természet egymást erősítő léte is elevenítő. De az is, ahogy Márton-nap után, ad­vent idején még botorkálunk a sötétben, hogy aztán kará­csonykor a téli napforduló után megérkezzünk, készen állva Jézus Krisztusnak, a Világ Világosságának megszületésé­re - mutat rá Fehérváry Anikó. VISSZATARTANAK FÉLELMEINK Ez azonban nem könnyű, és nem is feltétlenül kényelmes utazás, ismeri el a mentálhi­giénés szakember. - Ahogy a befelé fordulás, úgy a csend is félelmetes lehet. Ürességgel, magánnyal, megfosztottsággal teli érzés. Ilyenkor tulajdon­képpen a senki földjén járunk, ahol bármikor szembetalálkoz­hatunk a saját démonjainkkal, és bármikor felsejlhetnek a se­beink - avat be, és hozzáteszi: épp az ettől való elemi félel­münket használja ki a fogyasz­tói társadalom, amikor ebben az időszakban mesterséges ra­gyogással önti el az életünket. Ha szembenézünk ezzel az ösz­tönös félelemmel, és elkezdjük keresni magunkban a csendet, akkor egyben arra is rájöhe­tünk, hogy nem vagyunk egye­dül, mind-mind egy nagyobb rendszer részeként létezünk.­­ Ha kiszállunk a hétköz­napok mókuskerekéből, ahol sokszor magányos harcosként küzdünk, elcsendesedünk, kö­zelebb kerülhetünk a jelen megéléséhez, az öröm és a megelégedés képességéhez, ami épp, hogy nem szétvá­laszt, hanem összeköt minket. Ennek megtapasztalása pedig igazából elemi vágyunk - mondja Fehérváry Anikó, és rámutat, a hatalmas csoport­nyomás belevisz egy illúzióvi­lágba, amely a karácsonyi és az azt megelőző időszaknak csak a romantikus oldalát mu­tatja, és ajándékvásárlásba kerget kapcsolatjavítási óha­junkban, valódi kapcsolatépí­tés helyett. FŐ A TUDATOSSÁG: KEZÜNKBEN A DÖNTÉS­­ A magunk által felaggatott csillagok fénye eltakarja azét a csillagot, ami a sötétségben most kúszik át az égen, és amit nem később, hanem most kéne látnunk - mutat rá Fehérváry Anikó, és kifejti, ahhoz, hogy ez megtörténjen, valóban lassíta­nunk kell, és a csend mellett meg kell tanulnunk megélni az Isten iránt érzett éhségünket és szomjúságunkat is. Ez pedig szintén nem könnyű út. - Ma minden igényünk, így az éhségünk és a szomjúságunk is azonnal kielégíthető. Pedig a sóvárgás léte, megélése segít megérteni, hogy az élet kiszá­míthatatlan, hogy hamis bizton­ságot teremt a gondolat, hogy mindent mi irányítunk. Utóbbi ugyanis nem igaz - magyarázza a szakember, és kiemeli, hogy a csendesség útján való elindulás - épp a társadalmi nyomás és a félelmek miatt - mindig tudatos döntés kérdése. És hogy hogyan fogjunk hozzá? Általános recept nincs, de Fehérváry Anikó mód­szere segíthet. - A most kezdődő időszak­ban mindennap írok erről a lel­ki készülődésről egy mondatot, böjt előtti utolsó ünnepnap, nagy evés-ivást rendeztek, hogy a kö­vetkező esztendőben is bőven le­gyen mit fogyasztani, ami aznap született meg ben­nem. Lehet, hogy öt perc csend alatt rátalálok, de az is előfor­dul, hogy akár estig várom a létrejöttét. Ez­ segít a befelé fi­gyelésben, ráadásul minden­nap elolvasom az aznapra való evangéliumot is - fejezi be. Jlir lilw ÖT JELLEGZETES MÁRTON-NAPI SZOKÁS Márton-napon vágták le abban az évben először a hízott libá­t ____ kát, és az újbort is ekkor kóstolták meg először. EV Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, Kát küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés. 3 A lúdvacsora után a novemberre éppen kiforrott újborral koc­cintottak. A néphit szerint a sok ivással erőt és egészséget töl­tenek magukba. □ A gazda ekkor fizette meg a pásztoroknak a béleladót vagy ré­tespénzt, míg a pásztorok Szent Márton vesszejét ajándékozták neki. Minél több ága volt, annál több fiatal disznóra lehetett számítani. Ujjaj Úgy tartották, hogy a Márton-napra levágott lúd mellcsontja Ed megmutatja, hogy milyen idő várható; ha barna volt, esős, ha fehér, havas telet vártak. A képen Márton napját ünnepük, fotó: mti/balázs attila

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék