Kisalföld, 2017. november (72. évfolyam, 255-279. szám)
2017-11-11 / 263. szám
12 Szieszta Mennyei lakoma Mars szent madarával A római időkben november 11. a téli évnegyed kezdő napja volt, ekkor az új termésből és az újborból tartottak nagy lakomát. Általában ludat, vagyis a hadisten, Mars szent madarát fogyasztották. KISALFÖLD 2017.11.11., szombat A LIBAULBA BÚJÓ SZENT ÜNNEPE NEM CSAK AZ EVÉSRŐL SZÓL Szent Márton ünnepe kevésbé az ízletes vacsoráról, mint inkább a megnyugvásról, önmagunk kereséséről és a saját belső énünkkel való találkozásról szól. FOTÓK: mti/czeglédi zsólt Márton napja elindít a csendesség felé Ha Márton-nap, akkor libavacsora - ezt még ma is tudja mindenki. Arról viszont már jóval kevesebb szó esik, hogy a mai napra eső ünnep a régi paraszti világban más jelentőséggel is bírt. A mezőgazdasági munkák lezárását jelentette, egyben az utolsó nagy ünnepet az adventi időszak előtt. Határnap volt, amely más irányba fordította a lelket. A Márton-nap története A legenda szerint a IV. században Szombathely környékén született és a római császár katonájaként szolgáló Márton egy hideg téli estén megosztotta meleg köpenyét egy koldussal. Aznap éjszaka álmában megjelent Jézus a koldus alakjában, és attól fogva nem a hadsereget, hanem Istent szolgálta. Jóságáról még életében legendák keringtek, püspökké is szentelték. A legelterjedtebb monda szerint Mártont szerénysége méltatlannak tartotta e címre, ezért elbújt egy libaólban. A libák azonban hangos gágogásukkal elárulták, végül Tours püspökévé szentelték. VALLÁS TROGMAYER ÉVA Ha Márton napján fagyott, akkor enyhe karácsonyt jósoltak, ha napsütéses idő volt, kemény telet vártak, ha pedig november 11-én hó esett, azt mondták, Szent Márton püspök fehér lovon jött. Márton napja azonban nem csak az időjárási előrejelzések szempontjából volt fontos a paraszti világban. A mezőgazdasági munkák végét jelentette arra az évre, egyben az utolsó nagy ünnepet az adventi időszak és a karácsonyt megelőző 40 napos böjt előtt, amelyre evéssel, ivással készültek föl. Határnap volt, lezárta a munkás, kifelé forduló időszakot, hogy helyet adjon a nyugodt befelé fordulásnak. Az év vége a lélek kívülről befelé fordulásának időszaka, a négy évszakban élő ember életében legalábbis egészen biztosan. Fehérváry Anikó mentálhigiénés szakember A BEFELÉ FORDULÁS IDEJE JÖN Mára megfakult ez a szerep, Márton napja leginkább az evésről szól. A paraszti élet szokásai olyan távol állnak fogyasztói társadalmunk elvárásaitól, amilyen távol csak lehet. Pedig a várakozás, az elcsendesülés és a megnyugvás időszakára - amit Márton napja meg is nyit - a felfokozott, ingerdús hétköznapokban talán nagyobb szüksége van a léleknek, mint valaha. Az év vége a lélek kívülről befelé fordulásának időszaka, a négy évszakban élő ember életében legalábbis egészen biztosan - mondja Fehérváry Anikó mentálhigiénés szakember. - Szépen segíti ezt az utat a természet: télen a világ kopár lesz, elveszíti színeit, nem igyekszik elvonni a figyelmünket a bensőnkben zajló folyamatokról - folytatja, és hozzáteszi, hidegben beszorulunk a szobába, és a korán érkező sötétségben van alkalmunk befelé tekinteni. - Az egyház bölcsen időzítette a határnapokat. Húsvét, vagyis a feltámadás és az ébredő természet egymást erősítő léte is elevenítő. De az is, ahogy Márton-nap után, advent idején még botorkálunk a sötétben, hogy aztán karácsonykor a téli napforduló után megérkezzünk, készen állva Jézus Krisztusnak, a Világ Világosságának megszületésére - mutat rá Fehérváry Anikó. VISSZATARTANAK FÉLELMEINK Ez azonban nem könnyű, és nem is feltétlenül kényelmes utazás, ismeri el a mentálhigiénés szakember. - Ahogy a befelé fordulás, úgy a csend is félelmetes lehet. Ürességgel, magánnyal, megfosztottsággal teli érzés. Ilyenkor tulajdonképpen a senki földjén járunk, ahol bármikor szembetalálkozhatunk a saját démonjainkkal, és bármikor felsejlhetnek a sebeink - avat be, és hozzáteszi: épp az ettől való elemi félelmünket használja ki a fogyasztói társadalom, amikor ebben az időszakban mesterséges ragyogással önti el az életünket. Ha szembenézünk ezzel az ösztönös félelemmel, és elkezdjük keresni magunkban a csendet, akkor egyben arra is rájöhetünk, hogy nem vagyunk egyedül, mind-mind egy nagyobb rendszer részeként létezünk. Ha kiszállunk a hétköznapok mókuskerekéből, ahol sokszor magányos harcosként küzdünk, elcsendesedünk, közelebb kerülhetünk a jelen megéléséhez, az öröm és a megelégedés képességéhez, ami épp, hogy nem szétválaszt, hanem összeköt minket. Ennek megtapasztalása pedig igazából elemi vágyunk - mondja Fehérváry Anikó, és rámutat, a hatalmas csoportnyomás belevisz egy illúzióvilágba, amely a karácsonyi és az azt megelőző időszaknak csak a romantikus oldalát mutatja, és ajándékvásárlásba kerget kapcsolatjavítási óhajunkban, valódi kapcsolatépítés helyett. FŐ A TUDATOSSÁG: KEZÜNKBEN A DÖNTÉS A magunk által felaggatott csillagok fénye eltakarja azét a csillagot, ami a sötétségben most kúszik át az égen, és amit nem később, hanem most kéne látnunk - mutat rá Fehérváry Anikó, és kifejti, ahhoz, hogy ez megtörténjen, valóban lassítanunk kell, és a csend mellett meg kell tanulnunk megélni az Isten iránt érzett éhségünket és szomjúságunkat is. Ez pedig szintén nem könnyű út. - Ma minden igényünk, így az éhségünk és a szomjúságunk is azonnal kielégíthető. Pedig a sóvárgás léte, megélése segít megérteni, hogy az élet kiszámíthatatlan, hogy hamis biztonságot teremt a gondolat, hogy mindent mi irányítunk. Utóbbi ugyanis nem igaz - magyarázza a szakember, és kiemeli, hogy a csendesség útján való elindulás - épp a társadalmi nyomás és a félelmek miatt - mindig tudatos döntés kérdése. És hogy hogyan fogjunk hozzá? Általános recept nincs, de Fehérváry Anikó módszere segíthet. - A most kezdődő időszakban mindennap írok erről a lelki készülődésről egy mondatot, böjt előtti utolsó ünnepnap, nagy evés-ivást rendeztek, hogy a következő esztendőben is bőven legyen mit fogyasztani, ami aznap született meg bennem. Lehet, hogy öt perc csend alatt rátalálok, de az is előfordul, hogy akár estig várom a létrejöttét. Ez segít a befelé figyelésben, ráadásul mindennap elolvasom az aznapra való evangéliumot is - fejezi be. Jlir lilw ÖT JELLEGZETES MÁRTON-NAPI SZOKÁS Márton-napon vágták le abban az évben először a hízott libát ____ kát, és az újbort is ekkor kóstolták meg először. EV Szokás volt, hogy a liba húsából, különösen a hátsó részéből, Kát küldenek a papnak is, innen ered a „püspökfalat” kifejezés. 3 A lúdvacsora után a novemberre éppen kiforrott újborral koccintottak. A néphit szerint a sok ivással erőt és egészséget töltenek magukba. □ A gazda ekkor fizette meg a pásztoroknak a béleladót vagy rétespénzt, míg a pásztorok Szent Márton vesszejét ajándékozták neki. Minél több ága volt, annál több fiatal disznóra lehetett számítani. Ujjaj Úgy tartották, hogy a Márton-napra levágott lúd mellcsontja Ed megmutatja, hogy milyen idő várható; ha barna volt, esős, ha fehér, havas telet vártak. A képen Márton napját ünnepük, fotó: mti/balázs attila