Kisalföld, 2017. november (72. évfolyam, 255-279. szám)

2017-11-11 / 263. szám

KISALFÖLD 2017.11.11., szombat Megnyugtat a félár Kutatások szerint a fél áron vásárolt termékeket látva az emberek megnyugszanak, és úgy érzik, jól cselekedtek, hogy akciósan szerezték be az adott tárgyakat. Szieszta 11 Fekete péntek - így hívják magyarul a vá­sárlás közelgő ünne­pét, amelyet a szűkebb pénztárcájúak különö­sen élveznek. Míg ez is, az is kerül a kosár­ba, elfelejtjük, hogy csak ételből évi 100 kilogrammot dobunk ki. A túlfogyasztás és a jólét helyett a nem­növekedés követői szerint inkább a jóllét elérésére kellene töre­kednünk. VILÁGUNK KISS TÍMEA Készletsöprés, akció, leárazás - ezek a november hívószavai ma már Magyarországon is. 2013 óta hazánkban szintén megrendezik a fogyasztás nem hivatalos ün­nepét, a Black Fridayt. A számos kedvezményt kínáló karácsony előtti bevásárlónap hivatalosan november utolsó péntekére esik, de többen előrehozott, meghosz­­szabbított vagy épp hetekig érvé­nyes akciókat kínálnak. Vannak nagyobb áruházláncok (Ameri­kában ilyen például a Sears, a Best Buy, a Macys és a Walmart), amelyeknek egyes egységei éjfél­kor nyitnak, és csak másnap éj­félkor zárnak be. Amíg a hasznos és szükséges termékek mellett legalább annyi haszontalan és szükségtelen holmi kerül a kosarunkba, fe­szülten parkolóhelyet keresünk, vagy csak sorban állunk a ránk sülő kabátban, nem gondolunk vásárlásaink és általában, fo­gyasztásra épülő életmódunk következményeire. INKÁBB MOST, MINT KÉSŐBB Az egyikre a napokban derült fény. A BBC arról tájékoztatott, hogy az elmúlt tíz év átlagát 50 százalékkal haladja meg a lég­kör szén-dioxid-koncentrációjá­­nak növekedése, legutóbb 3 mil­lió éve volt ilyen magas a szintje. Ezért csak részben az El Nino nevű éghajlati jelenség, na­gyobb részben mi, emberek és a túlfogyasztásunk a felelős. Aki azt hiszi, hogy egy korlá­tos vitágban korlátlan növeke­dés lehetséges, annak vagy el­ment az esze, vagy közgazdász - idézte Kenneth Boulding köz­gazdászt Köves Alexandra, ami­kor arra kerestük a választ: meddig mehet ez így? Az ökoló­giai közgazdász, a Corvinus egyetem oktatója azzal foglalko­zik, hogyan lehetne környezeti és társadalmi szempontból igaz­ságosabb gazdaságot létrehoz­ni. Az M5 Mindenki Akadémiája című műsorában például el­mondta: az uralkodó szemlélet ma is az, hogy a „több” az jobb, és a „most” jobb, mint a „később”. Ezzel a gondolkodás­sal azonban jelentősen túlbe­csüljük a jelen nyereségeit, és jelentősen alábecsüljük a jövő költségeit. FELFALJUK A FÖLDET Távolinak tűnnek az olyan problémák, mint az ivóvízkész­let kimerülése, a környezet­szennyezés végzetessé válása, majd a technika vagy a követ­kező generáció feladata lesz megoldást keresni. Köves Ale­xandra szerint ez is tévedés, a ma élőknek már nem elég gon­dolkodniuk ezeken a kérdése­ken, könnyen lehet, hogy keve­sebb az időnk megtalálni a meg­oldást, mint amennyinek gon­doltuk. Például még most is messze az év vége, de már au­gusztus 2-án elértük a túlfo­gyasztás napját. (Az emberiség természeti erőforrások iránti igénye és károsanyag-kibocsátá­­sa három hónappal ezelőtt lépte át azt a szintet, amit a Föld egy éven belül még újra tud termel­ni, illetve el tud nyelni.­ Azóta a tartalékainkat éljük fel, az em­beriség igényeit most 1,7 Föld tudná­­fenntartható módon biz­tosítani. De nekünk csak egy Földünk van, az a helyzet.­­ Az ökológiai közgazdá­szok egy része úgy véli, a fenn­tarthatóságra adott válasz a nemnövekedés lehet. A felfo­gás lényege, hogy a termelés és a túlfogyasztás átalakításával csökkentsük a környezetvédel­mi problémákat és a társadal­mi egyenlőtlenségeket, és lete­reljük a gazdaságot a kény­szerű növekedéspályáról anél­kül, hogy összeomláshoz ve­zetne. Lebecsüljük a jövőbeni költ­ségeinket, míg az aktuális hasz­not tartjuk szem előtt - beszélt erről a szemléletről az ökológiai közgazdász, aki úgy véli, a vá­lasz a nemnövekedés lehet. A felfogás lényege, hogy a terme­lés és a túlfogyasztás visszafo­gásával csökkentsük a környe­zetvédelmi problémákat és a társadalmi egyenlőtlenségeket. JÓLÉT VAGY JÓLLÉT Ehhez el kell fogadnunk, hogy a növekedésnek vannak korlátai - amit már évtizedekkel ezelőtt felismertek. A valódi probléma Köves Alexandra szerint, hogy a növekedés sokszor önmagáért való. Gondoljunk bele: nem­hogy a nejlonharisnyánk, a mo­biltelefonunk sem olyan tartós, mint amiyen lehetne. Vagy néz­zük meg a filmünket, soroza­tunkat megszakító reklámblok­kot: olyan termékek iránt keltik fel a vágyakozásunkat, amelyek nem biztos, hogy kellenek. Csak élelmiszerekből 100 kilogram­mot dobunk a kukába évente. Az embereket kezeljük felnőttként végre, nem csak a jelen tendenciáinak az elszenvedői vagyunk, aktívan tudjuk befolyásolni azt, mi történik körü­­ löttünk a világban. Köves Alexandra Ezzel szemben a nemnöve­kedésre épülő társadalomban nem kizárólag az anyagi fo­gyasztásainkon keresztül, az anyagi jólétünk alapján, ha­nem például az emberi kapcso­latainkon vagy a munkánk minőségén keresztül tudnánk megélni a jóllétet. De nem az összeomlás és újrakezdés mel­lett érvel ez az irányzat, békés átmenettel képzelik el a változ­tatást. Mozgalmukban nyugdíj­­rendszertől a termelésig min­den alrendszert érintő reformot sürgetnek. Már a munkát is másképp képzelik el. Aki gyer­meket nevel, kertet gondoz, ta­nul, vagy idős embert ápol, az is munkát végez. A helyben, nem pénzért, egymásnak, egy­mással dolgozó csoportok - mint ma például a közösségi kertek művelői - együttműkö­dését üdvözölnék. Az egyik leg­provokatívabb állításuk pedig a jövedelemplafon bevezetése. - Naivitás, utópia, ezt szok­ták mondani. De ha a pozitív jövőkép utópia, akkor elfoga­dom - válaszolta erre a kutató. Hozzátette: amit a jövőnkről el tudunk képzelni, az meghatá­rozza, mit vagyunk hajlandók a jelenben megtenni­­ vagy mit nem vagyunk hajlandók meg­tenni. Amikor elvetünk egy ha­sonló gondolatot, elvetjük an­nak is a lehetőségét, hogy más­ként cselekedjünk. De az is fon­tos, hogy az embereket kezeljük felnőttként végre, nem csak a je­len tendenciáinak az elszen­vedői vagyunk, aktívan tudjuk befolyásolni azt, mi történik kö­rülöttünk a vitágban. FEKETE PÉNTEK HELYETT NEMNÖVEKEDÉST HIRDETNEK A több még mindig jobb Közeleg a fogyasztás nem hivatalos ünnepe, a hazai üzletek is vásárlásra csábítanak. FOTÓK: dreamstime Bevásárlónap egy áruházban. A kedvezmények rengeteg embert vonzanak. AZ AGYUNKRA MEGY A FEKETE PÉNTEK James Mourey, a chicagói Driehaus College of Business­­ DePaul Egyetem adjunktusa szerint a vásárlás után az agyban lévő nucleus accumbens, vagyis a jutalomközpont jutalmazást éreztet az emberben. Egy másik elmé­let szerint, amelyet Laura Brannon, a Kansas Állami Egyetem szociálpszicho­lógusa alkotott meg, a Black Friday, a fekete péntek a legsikeresebben nem a felsőbb, hanem az alacsonyabb rendben élő társadalmi csoportokra hat. A gazdasági szűkösség elve szerint ugyanis ezeknek az embereknek a minden­napokban kevés lehetőségük van drága tárgyakat vásárolni, így amikor eljön a hatalmas akciók napja, ők azonnal lecsapnak Aki drágább, márkásabb termékeket nem engedhet meg magának, az a fekete pénteken közelebb kerülhet vágyaihoz. Ne vásárolj semmit! nap A Ne vásárolj semmit! napot először 2004-ben tartottak Magyarorszá­gon. A fogyasztói böjt ünnepén a részvételre buzdító szervezetek az alábbi felhívást teszik közzé e nap alkalmából. „Akkor történt, amikor először hallottad, hogy a jégtáblák megolvadnak a jegesmedvék alatt? Vagy amikor olvastad, hogy már az anyatej is mérgez? Vagy amikor először kóstoltál igazi, édes, lédús házi paradicsomot? Esetleg amikor rájöttél, hogy ha a Föld lakosságának csak a fele él úgy, mint mi, 20 év múlva mind hullák leszünk? Ezek azok a pillanatok, amikor hirtelen va­lamit új szemszögből látsz, és rájössz: másképp is lehetne élni. És hogy úgy kellene élni. A Ne vásárolj semmit! nap egy lépés ebben az irány­ban. Összefogunk és kiállunk a krónikus túlfogyasztás ellen, ami szinte minden környezeti, pszichológiai és politikai gondunk forrása. Novem­ber utolsó péntekén megtagadjuk a részvételt. Magunk mögé dobjuk szokásainkat, új szemléletmódot fedezünk fel, tevékenyek leszünk a kö­zösségeinkben.” I J i 3 C * L Í V L -• . i .-.l ' l * At t J J>> M. Ji Önnél miből mennyi kerül a kukába? Egy átlagos magyar háztar­­tásban évi 100 kilogramm ételt dobnak a szemétbe.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék