Kisalföld, 2018. február (73. évfolyam, 27-50. szám)

2018-02-05 / 30. szám

12 Szerkeszti: Werner Krisztina Kedd Gyógy­ír Szerda________Légyott Csütörtök Bizalmasan Péntek Kisvadföld Szombat______Szieszta WENCZEL IMRE DRÁMAPEDAGÓGUS CSOKONAI VITÉZ MIHÁLY-DÍJAS Az életét betölti a játék és az irodalom A magyar kultúra napján Csokonai Vitéz Mihály-díjjal ismerték el munkásságáért Wenczel Imre drámape­dagógust, a Révai-gimnázium magyartanárát. A ki­tüntetett a tanítás mellett hét drámajátékcsoport ve­zető trénere. ELISMERÉS GÜLCH CSABA A Csokonai Vitéz Mihály-díjat 2003 óta a magyar kultúra napján olyanoknak adományozzák, akik - sok más mellett - az amatőr színjátszás, a vers- és prózamondás, a bábjátszás, a képző-, fotó-, film- és videoművészet területén jeleskednek tevékeny­ségükkel. Idén az egyik egyéni alkotói díjat Wen­czel Imre, a győri Révai-gimnázium magyartanára vehette át.­­ A Zeneakadémia egyik gyönyörű termében volt az ünnepség. Szívmelengető érzésként éltem át, hogy a „nézőtéren” ott ült a feleségem és a fiam. Kavargó gondolataimban megjelentek mindazok, akik segí­tettek elbotladozni eddig a díjig - mesélte a kitün­tetett. - Megjelent előttem a felterjesztőm, igazgató­­helyettesem, Kovácsné Szabó Éva arca, igazgatóm, Horváth Péter őszinte mosolya. Megjelent bennem az egész révais közösség, akik miatt érdemes meg­szakadni a munkában. Megjelent előttem barátom, Kaposi László rendező-dramaturg arca, aki megtaní­totta nekem, hogy miképp működik a drámajáték. Köszönöm mindannyiuknak. Wenczel Imre magyartanárként, drámapedagó­gusként, a Műhely folyóirat kritikusaként is szol­gálja az irodalmat. Ennek az elköteleződésének ko­rai gyökerei vannak. - Ezt a fajta érdeklődésemet az anyukámtól örö­költem, amit aztán kamaszként, a hatvanas évek­ben barátommal, Karácsony Szilveszterrel úgy ka­matoztattunk, hogy színdarabokat gyártottunk és játszottunk, belevonva a szomszéd gyerekeket is. Ez a játékösztön aztán tanárkoromra komolyra for­dult, kiteljesedett. Foglalkozásaimon Pécstől Szé­kesfehérvárig, Nyártól Győrig, mindig a csoportos játékon volt a hangsúly. Egy idő után a színjátszás felől a drámapedagógia felé fordult a figyelmem. Ennek mind az elméleti, mind pedig a gyakorlati része érdekel. Wenczel Imre tanári munkája mellett sem maradt hűtlen a színjátszáshoz, a drámajátékcsoport tréne­re. Az elmúlt másfél évtizedben több mint 50 diák­­színköri darabot állított színpadra. A produkciók ki­vétel nélkül sikerrel - fődíj, arany, ezüst minősítés - szerepeltek a megyei és az országos szemléken.­­ Ahhoz hasonlítanám ezt a munkát, mint ami­kor követ dobunk a tó vizébe és az hullámozni kezd és a hullám sok mindenkit elér. Ez a díj azoknak a hajdani színkörös, drámajátékcsoportos tanítványa­imnak is az érdeme, akik továbbvitték a szellemisé­get, a játékosságot, azt, hogy miként lehet csoport­ban dolgozni, együttműködni. Szerencsés vagyok, mert mindig voltak mellettem olyan tehetséges fia­talok, akik egy idő után asszisztensként, majd ve­zetőként is segítették, továbbvitték a drámapedagó­giai munkámat. Elsősorban Tóth Szilviát és Varjú Nándort említeném, akik azóta is sokat tesznek a drámajáték, a színjátszás ügyéért. És még egy mon­dat: Tele van az életem irodalommal, játékkal, kell ennél több egy magamfajta mániákus embernek? Szűcs Edit azt szeret­né, hogy a győri kö­zönség fo­gadja sze­­retettel a halhatat­lanságra vágyó ki­rályfit és a jelmezeket. SZÁMMISZTIKA SZŰCS EDIT PÁLYAFUTÁSÁBAN Életre keltett anyagok javában zajlanak a próbái a Vaskakas Bábszín­ház február 18-i premierjének, amelyen A hal­hatatlanságra vágyó királyfi című darabot mu­tatják be. Jelmeztervezője a hazai színházi világ egyik meghatározó, sokat foglalkoztatott művé­sze, Szűcs Edit. BÁBSZÍNHÁZ MOHAY GÁBOR - Miként került Győrbe, és ráadá­sul bábszínházi feladattal? - Az első bábszínházi munkám évekkel ezelőtt a veszprémi Pimpáré és Vakvarjúcska volt, azt követte több is, így például öt éve a Budapest Bábszínház­ban a Fehérlófiához alkottam meg a jelmezeket. Ezúttal a győri darab rendezője, Markó Róbert keresett meg, és amikor meghallgattam, nem tudtam el­lenállni a kísértésnek, hogy egy olyan témájú mese színpadra ál­lításában működjek közre, amely az élet nagy kérdéseit hozza közelebb a gyerekekhez. Izgalmas karakterek testmozgá­sához készítek kifejezőeszközö­ket, fontos szerepet kapnak a maszkok, így a történet a mun­káim által lesz képekben kifejez­hető. Nem külön szakma a báb­színházi, lényegében elválaszt­hatatlan a kőszínházi és a filmes munkáimtól. A CIVIL UTCAI ÖLTÖZET DRAMATURGIÁJA - Melyik területet tartja fonto­sabbnak hivatásában, az iparművészetet vagy a jelmezter­vezést? - A ruhatervezést! Ruha- és jel­meztervező iparművész vagyok, a test és az anyag viszonya szá­momra meghatározó. Az emberi test által viselt ruhák, azaz a tár­gyak tartalmat tükröznek, a civil utcai öltözet is hordoz egyfajta dramaturgiai jelentőséget. Nincs szigorú határvonal a mindenna­pi élet és a színházi megjelenítés között, jelmezeimnek így drama­turgiai jelentőségük van, és a je­lek szerint a színházak ezt felis­merve keresnek meg és bíznak meg alkotói feladatokkal. RÉTEGEK FELFEDÉSE - Azt olvastam valahol, hogy stí­lusában az átlátszóság, a szivár­­ványos, gyöngyházcsillogás az uralkodó, de főként az anyagok rétegződése. Elfogadja kategori­zálásnak? - Talán különösképpen az utóbbi szorul magyarázatra, mert hiva­tásom célja a rétegek mögé láttat­ni és felfedni, megmutatni az anyagok által a tartalmi je­lentőségeket. Ne menjünk mesz­­szire, tudjuk, mennyire érdekes egy hagyma, káposzta vagy salá­ta felépítése, ahogyan az egyes rétegeket lefejtve haladunk mind beljebb és beljebb. Amikor csak alkalom nyílik rá, szeretek a lé­nyeghez úgy eljutni, hogy mind­ezt textíliával fejezem ki. És ez nemcsak a színházi munkáimra vonatkozik, időnként késztetést érzek arra, hogy magam is létre­hozzak valami maradandót. Ezért ha csak tehetem, a magam örö­mére is alkotok, és ezekből az al­kotásokból szerencsére nagyon sok egyéni és csoportos kiállítás is született. - Színházi pályafutásában feltűnő egy-egy színházzal, rendezővel kialakult, vissza-visszatérő kap­csolata. Mindez a véletlen műve? - Elsősorban két színházra vo­natkozik ez, a kaposvárira, ahol Mohácsi Jánossal dolgoztunk többször együtt, illetve a mis­kolcira, ahol Keszég László hí­vott több darabjához jelmezter­vezőnek. Csak az utóbbi időben két miskolc­i,prózai 4 darab, meh­­­lett a vidéki színházak fesztivál­ján a látványvitágért tavaly kü­­löndíjban részesült La Mancha lovagjában is dolgoztam. A fel­adatok sikeres megoldása az­után újabb megbízásokat gene­rált, így például a most Miskol­con műsoron lévő Csongor és Tündét. A DÍJ ENERGIÁT AD - Elnyerte a 2017-es év jelmez­­tervezői díját, de ezen túl is több elismeréssel rendelkezik. Számon tartja őket? Az emberi test által vi­selt ruhák, azaz a tárgyak tartalmat tükröznek, a civil utcai öltözet is hordoz egyfajta dramaturgiai jelentőséget. Szűcs Edit jelmeztervező - A díjak nekem egy lényeges dolgot jelentenek, mégpedig azt, hogy energiával töltenek fel. Amikor megkapom, megle­petés és boldogság, különösen, ha a szakma adja. Muníciót ad talán egy évre is, de azután az új munkák közepette hajlamos va­gyok elfelejteni. - Megkerülhetetlen kérdés, mit jelentett életében az Oscar-díjas Saul fia forgatása? - Alapos és mindenre kiterjedő előkészítő időszakban volt része a stábunknak, benne sok teszt­tel, sok anyaggal, világítási pró­bákkal. A felvett filmanyagot is gázldos tanulmányozás követte az alapanyagokra vonatkozóan. A jelmezekből hat verzió készült el, különböző amortizációs stá­diumokkal. A jelmez így tudta leginkább lekövetni azt, hogy Nemes Jeles László filmje egy szörnyű eseménysort ábrázol egy nap történéseibe sűrítve. Nekem azért is emlékezetes volt a forgatás, mert egybeesett a Madách Színházban a Mamma, Mia! előkészületeivel és hát, mint tudjuk, az kicsit más műfaj, amelyhez gyakran kellett átkapcsolni magamat. Annyit még sosem rajzoltam, mint amit a rendező Szirtes Tamás színkó­dok alapján megkövetelte. De sikerült, és remélem, a győri nézők tetszését is elnyerte az ABBA együttes számaival hétvé­gén bemutatott zenés darab, amely utána még Pécsett és Szombathelyen is közönség elé kerül. RÁCSODÁLKOZÁS A SZÁMOKRA­­ Az életrajzából kiderül, hogy csaknem 25 évig tanult, pontosan 25 éve tanít, 25 éve tervez szín­házi jelmezeket és áprilisban ün­nepli a kétszer 25. születésnapját. Észrevette az egybeeséseket? - Bevallom, soha nem számol­tam az éveket, egészen mosta­náig sodort az élet, pedig az el­mondottak igazak, és az első pillanatban csak rácsodálkozni tudok e számmisztikára. Remé­lem, nem szembesítés akart len­ni, az összegzésre még ráérek. Most éppen csak azt szeretném, hogy a győri közönség fogadja szeretettel a halhatatlanságra vágyó­ királyát..., Wenczel Imre magyartanárként, kritikusként és drámapedagógusként is szolgálja az irodalmat. Az utóbbi munkásságát Csokonai Vitéz Mihály-díjjal ismerték el. fotó: mészáros mátyás A halhatatlanságra vágyó királyfi című darab az élet nagy kérdése­it hozza közelebb a gyerekekhez. Szűcs Edit izgalmas karakterek testmozgásához készít kifejezőesz­közöket, mostani munkájában fontos szerepet kapnak a maszkok. FOTÓK: MÉSZÁROS MÁTYÁS CB­O H­D Meseterápiában is alkalmazzák A halhatatlanságra vágyó királyfi meséjét a meseterápiában is alkalmazzák. Azoknak jelenthet gyógyírt, akik éppen gyászolnak valakit, vagy pusztán csak ismerkednek az elmúlás fogalmával. KISALFÖLD 2018. 07. 05., hétfő

Next