Kisdednevelés, 1882 (11. évfolyam, 1-12. szám)
1882-01-01 / 1. szám
Csakugyan időszerűtlen, avagy épen közönyös tárgy-e e kérdés ? Annyi tény, hogy régebben nem tartották közönyösnek. Eötvös József báró, ki a közoktatásügy minden ága iránt oly meleg érdeklődést tanúsított, híres népoktatásügyi törvényjavaslatának keretébe a kisdedóvás ügyét is felvette s onnan főkép Csengery elhalasztó indítványára szorult ki. Molnár Aladár javaslatára a kisdedóvók is bevézettek a nyugdíjtörvénybe s P. Szathmáry Károly 1876-ban benyújtott indítványára az országgyűlés maga mondta ki ily törvény létesítésének szükségét, de nemcsak a magas körökben érdeklődtek ez ügy iránt. Nem említem Rapos József s a kisdednevelők egyletének sürgetéseit, csak azt hozom fel, hogy a harmadik egyetemes tanítógyűlés 1878-ban egyhangúlag elfogadta e törvény létesítésének eszméjét, s több más javaslaton kívül legközelebb az egyetemes tanitógyülés 50-es bizottsága azok közé a sürgős teendők közé sorolta ezt is, melyeket az első képviseleti alapon múlt augusztus hóban összegyűlt országos tanitógyülésnek sürgetni s előkészíteni kellett volna. S ime most akadnak mégis tanítók, kik ez ügyet időszerűtlennek tartják és sok oldalról kell azt tapasztalnunk, hogy az ügybuzgó egyének közönyösen fogadják azt. Oly annyira megváltozott volna-e az idők járása? 1878-ban P. Szathmáry Károly lakásán Várady Gáborral s Molnár Aladárral négyen megállapítottak egy uj egyesület tervezetét, mely előbb „kisdedóvó“ majd „országos kisdedóvó egyesület“ neve alatt azóta nagy tevékenységet fejt ki s ugyanekkor megkezdtük az agitatiót a kisdedóvás törvényes rendezése érdekében. Sokan vannak, s méltó okoskodásuk, hogy a kisdedóvás ügye azóta hatalmas lendületet vett. Komjáthy György, Peregriny Elek s mindenekfelett P. Szathmáry Károly körútja az ország különböző részeiben nagy társadalmi forrongást idézett elő ez ügyben. S mindannak daczára mi az eredmény? 1868-ban Rapos József „A közalapnevelésügy múltja és jelene hazánkban“ czimű művében 173 az ideig felállított s 92 tervben levő*) kisdedóvó intézetet számított fel. Tudvalevő dolog, hogy a közoktatásügy épen ez időtől fogva minden téren rohamosan fejlődött s uj virágzásnak indult. S a kisdedóvás ügye? A vallás- és közoktatásügyi miniszter legutóbbi jelentése szerint a kisdedóvó intézetek száma hazánkban 278 s ebből 89 esik a fővárosra, s az egész számból 2 állami s 49 községi.**) Tehát a szaporodás már számra nézve is jelentéktelen. Jelentéktelen, ha tekintetbe veszszük, hogy az ország községeinek száma 12,814 s a városi elem újabb időben oly feltűnően gyarapodott, hogy jelenleg közel száz városunk van, melynek lakossága a 10,000- et meghaladja. *) De csak képzeletben. **) Ismeretes, hogy ez adatok megbizhatlanok; az óvodák száma a 300-at megközelíti, ha fölül nem múlja.*