Kisdednevelés, 1883 (12. évfolyam, 1-12. szám)

1883-01-01 / 1. szám

2 Menedékhelyet a kisdedeknek! A lapok mindennap újabb meg újabb szerencsétlenségekről tesznek említést, mely szerencsétlenségek a magukra hagyott gyermekeken és azok által történnek. Egyszer arról értesülünk, hogy a föld temette el a gödörben játszó gyermekeket. Másnap a kútba, meg a folyóba vesztek a kisdedek. Itt a veszett eb marta meg, ott a kocsi gázolta el, amott a füstben megfulladtak, elégtek, megsültek stb. Hogy az ily szörnyű ese­teket még borzasztóbbak tetézzék, fájdalom! még ilyeneket is kellett ol­vasnunk. A játszó gyermekek egy kis társukat a sütőkemencében meg­sütötték, egy másikat megperzseltek, egy harmadikat meg — akasztósdit játszva — felakasztottak. — Mindezeken kívül naponta történnek esetek, hogy a gyermekek házakat, sőt egész községeket felégetnek. — Hány ártatlan gyermek lesz nyomorék és hány vész el évente ilynemű sze­rencsétlenségek által a legrettenetesebb halállal? Hány családnak emész­tette fel minden vagyonát a magukra hagyott gyermekek által okozott tűzvész és hány község lett így a lángok martaléka ? Ha csak a lapok múlt évi adatait gyűjtenék is össze, fájó szívvel kellene meggyőződnünk arról, hogy hazánkban csak egy év alatt száz meg száz ártatlan kisded lett áldozata annak, hogy szüleik őket fel­ügyelet nélkül hagyták. Ha felszámíthatnák az ezen okból támadt tűz­esetek által okozott károkat, azon sajnos tényről kellene meggyőződnünk, hogy több százezer forint értéket emésztett fel a pusztító türelem. Hátha még mindazon, ilynemű szerencsétlenségeket felszámlálhatnak, melyekről a lapok említést sem tettek? Oly rettenetes kép tárulna így előnkbe, mely a képzeletet is felülmúlná. Több ily adatot tudnék előszámlálni, de nem az a célom, hogy a borzasztó kínok között elveszett ártatlan kisdedek kétségbe­esett jajgatását, s a szerencsétlen szülőknek gyer­mekeik kínos halála feletti mély fájdalmát idézzem. A­ki meggyőződést kíván szerezni arról, hogy előbbi soraimban csak a megtörtént tények lettek jelezve, az vegye elő a múlt hóban megjelent Piros könyvet, mely hiteles adatokat sorol fel a szerencsétlenségek közül. Nincs egyet­len község az országban, hol csak egy év eltelnek, a­nélkül, hogy a magukra hagyott gyermekekkel nagyobb szerencsétlenség ne történnék és általuk a község lakói közül többen tetemes anyagi veszteséget ne szenvednének. Legtöbb helyen oly gyakoriak az ily szerencsétlenségek, hogy azok ma már csaknem a mindennapi esetek közé számíthatók. — Jól tudjuk ezt mindnyájan és néha magunknak is sajnosan kell tapasz­talnunk, hogy ez így van. Ki a hibás, ki a felelős mindezekért ? Tán azok a szerencsétlen, magukra hagyott gyermekek, kik kínos halállal pusztultak el, vagy azon kisdedek, kiket a véletlen szerencse, vagy az

Next