Kisdednevelés, 1883 (12. évfolyam, 1-12. szám)
1883-01-01 / 1. szám
2 Menedékhelyet a kisdedeknek! A lapok mindennap újabb meg újabb szerencsétlenségekről tesznek említést, mely szerencsétlenségek a magukra hagyott gyermekeken és azok által történnek. Egyszer arról értesülünk, hogy a föld temette el a gödörben játszó gyermekeket. Másnap a kútba, meg a folyóba vesztek a kisdedek. Itt a veszett eb marta meg, ott a kocsi gázolta el, amott a füstben megfulladtak, elégtek, megsültek stb. Hogy az ily szörnyű eseteket még borzasztóbbak tetézzék, fájdalom! még ilyeneket is kellett olvasnunk. A játszó gyermekek egy kis társukat a sütőkemencében megsütötték, egy másikat megperzseltek, egy harmadikat meg — akasztósdit játszva — felakasztottak. — Mindezeken kívül naponta történnek esetek, hogy a gyermekek házakat, sőt egész községeket felégetnek. — Hány ártatlan gyermek lesz nyomorék és hány vész el évente ilynemű szerencsétlenségek által a legrettenetesebb halállal? Hány családnak emésztette fel minden vagyonát a magukra hagyott gyermekek által okozott tűzvész és hány község lett így a lángok martaléka ? Ha csak a lapok múlt évi adatait gyűjtenék is össze, fájó szívvel kellene meggyőződnünk arról, hogy hazánkban csak egy év alatt száz meg száz ártatlan kisded lett áldozata annak, hogy szüleik őket felügyelet nélkül hagyták. Ha felszámíthatnák az ezen okból támadt tűzesetek által okozott károkat, azon sajnos tényről kellene meggyőződnünk, hogy több százezer forint értéket emésztett fel a pusztító türelem. Hátha még mindazon, ilynemű szerencsétlenségeket felszámlálhatnak, melyekről a lapok említést sem tettek? Oly rettenetes kép tárulna így előnkbe, mely a képzeletet is felülmúlná. Több ily adatot tudnék előszámlálni, de nem az a célom, hogy a borzasztó kínok között elveszett ártatlan kisdedek kétségbeesett jajgatását, s a szerencsétlen szülőknek gyermekeik kínos halála feletti mély fájdalmát idézzem. Aki meggyőződést kíván szerezni arról, hogy előbbi soraimban csak a megtörtént tények lettek jelezve, az vegye elő a múlt hóban megjelent Piros könyvet, mely hiteles adatokat sorol fel a szerencsétlenségek közül. Nincs egyetlen község az országban, hol csak egy év eltelnek, anélkül, hogy a magukra hagyott gyermekekkel nagyobb szerencsétlenség ne történnék és általuk a község lakói közül többen tetemes anyagi veszteséget ne szenvednének. Legtöbb helyen oly gyakoriak az ily szerencsétlenségek, hogy azok ma már csaknem a mindennapi esetek közé számíthatók. — Jól tudjuk ezt mindnyájan és néha magunknak is sajnosan kell tapasztalnunk, hogy ez így van. Ki a hibás, ki a felelős mindezekért ? Tán azok a szerencsétlen, magukra hagyott gyermekek, kik kínos halállal pusztultak el, vagy azon kisdedek, kiket a véletlen szerencse, vagy az