Kisdednevelés, 1884 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1884-08-01 / 8. szám
147 gyengédség, sem a kellő időben alkalmazott szigor nem hiányzik : hol keressük s találhatjuk meg az okot, mely az elérni óhajtott jó eredmény elé gátló akadályként veti magát ? . . . Megmondjuk. A kertész, ha többféle virágot nevel, vájjon egyformán ápolja-e valamennyit? Nem; neki ismerni kell a virágok természetét, s tudnia, hogy míg az egyik melegebb, a másik enyhébb levegőt igényel, amazt nedvesebb semezt kevésbbé nedves talajba kell gyökereztetnie, ha azt akarja, hogy az erősebb és gyengébb növények egyformán nevelkedjenek és viruljanak. így kell eljárni a kisdedek nevelésénél is. A kisdedeknél ugyanis már csak különböző vérmérsékletüknél fogva is nem egyformán vannak a lelki erők kifejlődve, következéskép nem lehet egyforma az eljárás sem, melylyel őket emberekké akarjuk nevelni. A nevelőnek mindenek fölött oda kell törekedni, hogy a léleknek mindhárom főereje egyenlő arányban álljon egymással, mert ahol az értelmet, érzelmet és akaratot egyformán működtetjük, lehetetlen, hogy ott jó és szilárd jellem ne képződjék. De vájjon az édesanya, a kisdednek ezen első nevelője, aki hivatva van az ő kicsinyének lelkébe a szépet és jót becsepegtetni, — aki felelős gyermeke erkölcsi jövőjéért Istennek, felelős a társadalomnak, saját gyermekének, sőt önnönmagának is, — az az édesanya, — ismétlem — kire ily magasztos hivatás és nehéz kötelesség vár, minden műveltsége s okossága mellett is képes-e felismerni gyermekében azon indulatokat s érzelmeket, melyek a véralkatból származó egyoldalúság által jönnek létre ? ... S ha igen, tudja-e azon módokat s eszközöket alkalmazni, melyekkel ezen egyoldalúságot kiegyenlítheti s a lelki erőket összhangzatos működésbe hozhatja? . . . Alig hihető, hogy minden szülő tisztában legyen a nevelés ezen nehéz feladatával, e nélkül pedig — határozottan állítom — sohasem fog célt érni gyermeke jövőjéérti fáradozása. Az is áll, hogy a legtöbb szülő idejét a megélhetés gondjai veszik igénybe, s az ilyenek szerencséseknek tartják magukat, ha gyermekeik anyagi szükségleteit fedezhetik, — szellemi nevelésükkel azonban önmaguk vagy egyátalában nem, — vagy pedig igen — igen keveset foglalkozhatnak. Egyedül az óvoda azon hely, ahol a testi épség és egészség megóvása mellett a szakértő nevelőnek minden működése oda irányulhat, hogy a nevelés magasztos feladatának, a fentebb említett okok miatt meg nem felelhető szülők által gondjaira bízott kisdedekben, a lelki erőket nem csak egész odaadással ápolja, hanem együttesen fejlesztse is. Megkönnyíti, sőt elősegíti a nevelőnek ez érdembeni igyekezetét maga az óvoda az ő szokásos foglalkozásaival. A kis társakkal való együttlétés