Kisdednevelés, 1892 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1892-01-01 / 1. szám
intézet áll nevelés tekintetében a teljes kezdetlegesség fokán, nélkülözvén még a felemlíthető vezetőket is. Figyelemmel kisérjük az alapítási évek során szemünk elé állított képet s vizsgáljuk,melyik évtizedben, mily okok segíthették vagy hátráltatták az intézetek alapításával kapcsolatban a kisdednevelésügy fejlődését és elterjedését. Észleljük és tapasztaljuk, hazánk mely vidékein mily fejlődés, izmosodás fokán áll az ügy s ismét mely vidékeken küzd néhány elszórt intézeteivel; hol lenne szükséges nemzeti közérdekekből is sürgősen intézeteket felállítni. Midőn az itt felsoroltak részletezésére térünk át, megjegyezzük, hogy az áttekintésből észlelhető körülmények okozati fejtegetésébe az egyes statisztikai adatok egybevetéseinek táblázati kimutatásainál bocsátkozunk. Magyarország területén, Fiume városát is beleértve, összesen 844 kisdedóvó-intézet és menedékház létezik ma. Fokozat szerint e 844 intézet következőleg oszlik meg: rendszeres kisdedóvó-intézet 594 állandó menedékház 53 nyári , 197 Tekintettel arra a közönyre, melylyel a kisdednevelésügy hazánkban küzdeni kényszerült, egyrészt örömünkre szolgál, hogy 844 intézet áll fenn, de másrészt, ha figyelembe veszszük népességünk arányait s a fennálló intézetek számát azokhoz mérjük, bizony csak azt vallhatjuk, hogy kisdednevelésügyünk a szükségszerűleg előbb-utóbb befutandó útnak még csak elején áll. A legelső óvoda létesítésének idejétől, 1828-tól a mai napig, tehát 63 év leforgása alatt létrejött intézetek száma ily jelentékeny országban, mint hazánk, édes kevés. S mily csekélységnek tűnik föl e 844 létszám, ha Anglia viszonyaihoz mérjük, ahol 25 év alatt az intézetek száma 1000-nél is többre rúgott. Hogy azonban 844 intézetből 594, tehát a létszám 594%-a rendszeres kisdedóvó-intézet, megelégedéssel tölthet el. E kimutatásból elsősorban is azt látjuk, hogy míg némely megyék a 844 intézet arányában, a ma még fejletlen kisdednevelésügy idejében elegendő számú óvodákkal és menedékházakkal rendelkeznek, addig túlnyomó számban más megyék úgyszólván intézettel sem bírnak. Röviden a 844 intézet minden arány és közérdeket képviselő rendszer nélkül van a megyékben szétszórva. Különösen szemünkbe tűnik, hogy míg a felsőmagyarországi közművelődési egyesületek terrénumán a társadalmi dicséretes törekvés szép számú rendszeres és jól felszerelt intézetet állított, addig a nagy alföld tősgyökeres magyar vidékein s az azok közt itt-ott várszerűleg szétszórt idegen nemzetiségek terrénumán, mely utóbbiakban pedig jelentékeny nemzeti missiót lennének hivatva teljesíteni, helyivel-közzel akad-