Kisdednevelés, 1894 (23. évfolyam, 1-24. szám)

1894-01-01 / 1. szám

3 marad, a­mi eddig volt. A szorosabb értelemben vett hiva­talos és egyesületi közleményeken kívül tartalmazni fog köz­hasznú paedagogiai és egyéb a kisdednevelés körébe vágó közleményeket, a­melyek első­sorban a hivatás szerinti kis­dednevelőket érdeklik ugyan, de a­melyek azért közhasznú­­élvezetet nyújtanak a nevelésügy bármely más barátjának is, főleg pedig a gyermekeiket hőn szerető szülőknek. Ismerve önmagamat s képességeimet, fontolóra véve a feladat komolyságát s felelősséggel terhelt voltát, melylyel e szaklap szerkesztése jár, kétszeresen volt volna okom e nehézség elől kitérni. De biztat a remény, hogy e lapok tisztelt pártolói s főleg önzetlenül buzgó munkatársai, kik lapunk n­­é. szerkesztőjét közel másfél évtizeden át s ernyedést nem ismerő munkásságában oly kitartóan támo­gatni szívesek voltak, éppen a magyar kisdednevelés ügyé­nek nemes szolgálatában tőlem sem fogják megvonni a kért támogatást. E biztos hitből merítve erőt a további munkához, ismé­telve kérek mindenkit, ki hivatást érez magában arra, hogy tollával a magyar kisdednevelés ügyének szolgálatot tehet, lépjen velem mihamarább szellemi szövetkezetbe. Közlésre szánt kéziratok a szerkesztőségbe (Budapest, XVIII. ker., Salétrom­ u. 9. sz. a.) küldendők. Isten áldását kérve munkálkodásunkra, magamat s velem a „Kisdednevelést“ az összes érdeklők szives jóin­dulatába ajánlom. Schneider János, a „Kisdednevelés“ e. i. szerkesztője. /­­Jt magyar kisdedóvókhoz. A kisdedóvás ügyének törvényes rendezése az eddiginél nagyobb és fokozatosabb tevékenységet követel meg a kisdedóvóktól. Most, midőn a törvény életbeléptetése után az előmunkálatok már befejezésükhöz kö­zelednek, midőn évről-évre százával fogjuk látni az új kisdedóvó intéze­tek megalakulását s a kilencz képzőintézetből hasonlókép évenkint több száz­­munkatársunk lép ki az életbe, lelkesedve és kitartóan kell működnie a 1*

Next