Kisdednevelés, 1894 (23. évfolyam, 1-24. szám)
1894-01-01 / 1. szám
3 marad, ami eddig volt. A szorosabb értelemben vett hivatalos és egyesületi közleményeken kívül tartalmazni fog közhasznú paedagogiai és egyéb a kisdednevelés körébe vágó közleményeket, amelyek elsősorban a hivatás szerinti kisdednevelőket érdeklik ugyan, de amelyek azért közhasznúélvezetet nyújtanak a nevelésügy bármely más barátjának is, főleg pedig a gyermekeiket hőn szerető szülőknek. Ismerve önmagamat s képességeimet, fontolóra véve a feladat komolyságát s felelősséggel terhelt voltát, melylyel e szaklap szerkesztése jár, kétszeresen volt volna okom e nehézség elől kitérni. De biztat a remény, hogy e lapok tisztelt pártolói s főleg önzetlenül buzgó munkatársai, kik lapunk né. szerkesztőjét közel másfél évtizeden át s ernyedést nem ismerő munkásságában oly kitartóan támogatni szívesek voltak, éppen a magyar kisdednevelés ügyének nemes szolgálatában tőlem sem fogják megvonni a kért támogatást. E biztos hitből merítve erőt a további munkához, ismételve kérek mindenkit, ki hivatást érez magában arra, hogy tollával a magyar kisdednevelés ügyének szolgálatot tehet, lépjen velem mihamarább szellemi szövetkezetbe. Közlésre szánt kéziratok a szerkesztőségbe (Budapest, XVIII. ker., Salétrom u. 9. sz. a.) küldendők. Isten áldását kérve munkálkodásunkra, magamat s velem a „Kisdednevelést“ az összes érdeklők szives jóindulatába ajánlom. Schneider János, a „Kisdednevelés“ e. i. szerkesztője. /Jt magyar kisdedóvókhoz. A kisdedóvás ügyének törvényes rendezése az eddiginél nagyobb és fokozatosabb tevékenységet követel meg a kisdedóvóktól. Most, midőn a törvény életbeléptetése után az előmunkálatok már befejezésükhöz közelednek, midőn évről-évre százával fogjuk látni az új kisdedóvó intézetek megalakulását s a kilencz képzőintézetből hasonlókép évenkint több százmunkatársunk lép ki az életbe, lelkesedve és kitartóan kell működnie a 1*