Kisdednevelés, 1895 (24. évfolyam, 1-24. szám)

1895-01-01 / 1. szám

------,ouc , mit lítíLi a.Qlin^ több cc^bz-játékot a kisdedek kezébe, mert böketünk velük annyi lyukat a levegőbe és miért élünk állandóan és követ­kezetesen a kicsinyített szó­alakokkal? És a­mikor ebből a versből ezeket hámozzuk ki, meg­elégedéssel konstatáljuk, hogy a költő nem valami jó kis­­dedóvó-intézetben szerezhette tapasztalatait, mert hiszen lapunk régóta int már bennünket ezekre a ferdeségekre és jobbjaink nemcsak olvassák, de követik is lapunk jó taná­csait. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy ezeket a ferdesége­­ket a művelt apa és a neves költő is éppen úgy látja, mint mi. Az a tetszés pedig, a­mely e verssorok hallatára a mű­velt hallgatóság körében kifejezést nyert, megerősíti a humorba öltöztetett intések helyességét, igazságát és a költő közvetí­tésével elismerést nyújt a paedagógusnak is. Igen, ki kell pusztítanunk a kisdedek köréből a „bamba“, az ízléstelen, a minden költőiség nélkül szűkölködő verseket és dalokat; bűn azokkal megtömni a gyermek üde lelkét, munkára kész értelmét és ártatlan szívét. — Kevesebbszer vegyük elő a kört és kevesebbet vesződjünk annak szabá­lyosságával, hiszen a szabályosság, az egység, a szép meg­van másutt is, nem csak a körben! — Ne legyünk mindig vezetők, dróton rángatok! „Gyermeket nevelni szerintem annyi, mint megtanítani őt a maga lábán járni. És hogy ezt a célt biztosan elérhessük, felfogásom szerint mentői koráb­ban és mentől gyakrabban kell magára a gyermekre bízni a kormányzat gyeplőjét; folyvást szem előtt tartandó ez az aranymondat: segíts magadon!“ (Legouve E.) Engedjük hát, hadd játszék a gyermek olykor-olykor maga is, a mi beavat­kozásunk nélkül is. — És adjunk gyermekeinknek játékesz­közöket. Fröbel jó úton járt az ő játékeszközeivel, de utódjai „alaki munkát“ csináltak azokból s csak a közjátékokat tart­ják „játéknak“. A mi feladatunk nemcsak az, hogy Fröbel játékeszközei közül a célszerűtleneket mellőzzük, hanem az

Next