Kisdednevelés, 1895 (24. évfolyam, 1-24. szám)
1895-01-01 / 1. szám
------,ouc , mit lítíLi a.Qlin^ több cc^bz-játékot a kisdedek kezébe, mert böketünk velük annyi lyukat a levegőbe és miért élünk állandóan és következetesen a kicsinyített szóalakokkal? És amikor ebből a versből ezeket hámozzuk ki, megelégedéssel konstatáljuk, hogy a költő nem valami jó kisdedóvó-intézetben szerezhette tapasztalatait, mert hiszen lapunk régóta int már bennünket ezekre a ferdeségekre és jobbjaink nemcsak olvassák, de követik is lapunk jó tanácsait. Megelégedéssel konstatáljuk, hogy ezeket a ferdeségeket a művelt apa és a neves költő is éppen úgy látja, mint mi. Az a tetszés pedig, amely e verssorok hallatára a művelt hallgatóság körében kifejezést nyert, megerősíti a humorba öltöztetett intések helyességét, igazságát és a költő közvetítésével elismerést nyújt a paedagógusnak is. Igen, ki kell pusztítanunk a kisdedek köréből a „bamba“, az ízléstelen, a minden költőiség nélkül szűkölködő verseket és dalokat; bűn azokkal megtömni a gyermek üde lelkét, munkára kész értelmét és ártatlan szívét. — Kevesebbszer vegyük elő a kört és kevesebbet vesződjünk annak szabályosságával, hiszen a szabályosság, az egység, a szép megvan másutt is, nem csak a körben! — Ne legyünk mindig vezetők, dróton rángatok! „Gyermeket nevelni szerintem annyi, mint megtanítani őt a maga lábán járni. És hogy ezt a célt biztosan elérhessük, felfogásom szerint mentői korábban és mentől gyakrabban kell magára a gyermekre bízni a kormányzat gyeplőjét; folyvást szem előtt tartandó ez az aranymondat: segíts magadon!“ (Legouve E.) Engedjük hát, hadd játszék a gyermek olykor-olykor maga is, a mi beavatkozásunk nélkül is. — És adjunk gyermekeinknek játékeszközöket. Fröbel jó úton járt az ő játékeszközeivel, de utódjai „alaki munkát“ csináltak azokból s csak a közjátékokat tartják „játéknak“. A mi feladatunk nemcsak az, hogy Fröbel játékeszközei közül a célszerűtleneket mellőzzük, hanem az