Kisdednevelés, 1899 (28. évfolyam, 1-24. szám)

1899-01-01 / 1. szám

, hogy ezt az arcot szemtől-szembe nézze meg, lefestve hozza el a mását. A festő elment. Látja Krisztust. Elbűvöli arcának fénye, megejti sze­mének varázsa, elvakítja hajának ragyogása. Pest, de hiába! Fest nappal, fest éjjel. — Érzi, hogy lelkében él e kép, de e képnek mását földi kéz vissza nem adhatja. Krisztus egy napon észreveszi e szegény ember áhitatos rajongását. Megtudja, mit akar. Ekkor vizet kér, meg­mossa arcát, kendőt kér, megtörli képét és a kendőn rajta volt az ő arcának hű képmása. E kendő látása megtéríté a királyt, meggyógyítja. Őh gyermekek, majd fogtok tanulni erről az isten-emberről, kinek születésének öröme betölti a földet ma és századok múltán, ki meg­jelen ma is. Előttünk ragyog az arca. Századok kendőjébe vette magát. Onnét sugárzik, hogy lelkünkbe vegye magát és oda sugározzék. És ma midőn a pártviszály és szenvedély ott gázol a lelkeken, ma midőn a gyűlölség keresi a maga jogosult formáját, a helyett, hogy a szeretet édes szózatára hajlana, előttünk áll az a szent alak, ki a szám árkán nőnek hírdeté: „Elhidted, hogy el­jő az idő, melyben sem e helyen sem Jeruzsálemben nem imádjátok az Atyát. De eljő az óra és az most vagyon, mikor az igaz imádók imádják az Atyát lélekben és igazságban, mert az Atya ilyeneket keres, kik etet imádják.“ (János IV. 21. 20.) Vájjon lélekben és igazságban imádja e az Atyát, ki szeretni nem tud, ki megbocsájtani nem akar, ki gyűlöli az ő felebarátját? Vájjon a boldogságnak azt a kilenc forrását keresik-e föl ma, melyet fenn hirdetett a hegyibeszédben „Boldogok a békességre igyekezők, mert azok Isten fiainak mondatnak. „Ott a karácsonyi ének e békességet hirdette. Ez hangzott az angyalok ajkán: „Békesség a földön s az emberekhez jóakarat.“ Ne essünk csüggedésbe. E ragyogó karácsonyfa fénye melegít, mert meleg szívek gyújtották meg. Mely jó szívek meleg női szívek, kiktől áldás száll a földre. Oh igen, női szívek, kik megértették az Üdvözítő szentséges szavait. „Valaki az ilyen kicsiny gyermekek közül egyet befogad az én nevemben, engemet fogad be, és valaki engemet befogadand nem engem fogad be, hanem azt, a ki engem elbocsájtott. “ (Márk. IX. 37.) Édes gyermekek ! Áldjátok azt a Jézust ki e szavakat úgy mondta el, hogy egy gyermeket ölbe vett. Ő a ti pártfogótok. Ölbe vett egyet és így ölbe vette a világ összes gyermekeit. Az ő képe él azoknak a lelkében, kik titeket ide befogadtak. Azok nem a Krisztust fogadták be lelkükbe hanem azt, ki őt elbocsátá. Ki elbocsátá a zsidó prófétákat, ki elbocsátá a nagy szíveket, a nagy gondolkodókat az emberiség jótevőit. Áldjuk érte az Isten irgalmát, jóságát. Áldjátok ti gyermekek, a pártfogó Krisztus szelíd szózatára hallgató jó szíveket, a kegyelmes

Next