Kisdednevelés, 1901 (30. évfolyam, 1-24. szám)
1901-01-01 / 1. szám
t írtak a lapba, mennyit kellett tehát a szerkesztőnek dolgoznia, hogy egy-egy szám megteljék és érdekes, tanulságos is legyen. Tisztelettel és hálával gondolok reájok s kegyelettel újitom föl közülök nevét azoknak, akik immár szebb hazába költözzenek. Mi mindenről írtak lapunkba a lefolyt idő alatt; milyen kincstára van az óvodai nevelésnek kisdednevelésünkben, azt rövidesen elmondani nem lehet. De el kell ismernünk, hogy nincs a kisdednevelés-ügynek olyan kérdése, melyet lapunk meg nem beszélt volna; el kell ismernünk, hogy a kisdedóvás törvényes rendezésének, az óvodai foglalkozások és nevelés módszertani javításának, az óvónők anyagi és erkölcsi helyzete javulásának, egyesületi életünk fenmaradásának és fejlődésének kiváló tényezője volt lapunk mindenkor. És hogy ezzé lehetett kezdettől fogva, azt a szerkesztők tudásán, buzgóságán és tapintatosságán kívül az íróknak köszönheti. Az íróknak, akik eddigelé mintegy 300-an jöttek a szerkesztők segítségére. A 300 közül vagy 160 óvónő, a többi tanár, tanító, orvos, tanfelügyelő. Olyan íróval, akit nem kenyérkeresete fűz a kisdedóvásügyhöz, a ki tehát nem hivatalos szakember, vajmi ritkán találkozunk lapunk évfolyamaiban; de van egy, a ki már 1873 óta állandóan dolgozik a mi javunkon s a ki egyesületünknek is egyik hatalmas oszlopa: György Aladár. Meleg érzelmekkel üdvözlöm őt, a kinek nemes szivét és áldott munkásságát a közügynek annyi ága, de legkivált az óvónők és tanítónők erkölcsi érdekei foglalták le. Az írók között az első nő Erdélyi Erzsébet kerekű óvónő volt, ki óvodájának bemutatásával sok reményre jogosítólag nyitotta meg az írogató óvónők sorát. Azok közül, a kik 1870-től mind a mai napig munkatársai lapunknak, Fodor Lajos, Kobány Mihály, Kohányi Sámuel és Völgyi Lajos méltán megérdemlik, hogy e nevezetes évforduló alkalmából szíves örömmel és munkásságuk erkölcsi elismerése mellett hálás köszönettel emlékezzünk meg róluk.