Kisdednevelés, 1901 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1901-01-01 / 1. szám

t írtak a lapba, mennyit kellett tehát a szerkesztőnek dolgoz­nia, hogy egy-egy szám megteljék és érdekes, tanulságos is legyen. Tisztelettel és hálával gondolok reájok s kegyelettel újitom föl közülök nevét azoknak, a­kik immár szebb hazába költözzenek. Mi mindenről írtak lapunkba a lefolyt idő alatt; milyen kincstára van az óvodai nevelésnek kisdednevelésünkben, azt rövidesen elmondani nem lehet. De el kell ismernünk, hogy nincs a kisdednevelés-ügynek olyan kérdése, melyet lapunk meg nem beszélt volna; el kell ismernünk, hogy a kisdedóvás törvényes rendezésének, az óvodai foglalkozások és nevelés módszertani javításának, az óvónők anyagi és erkölcsi helyzete javulásának, egyesületi életünk fenmaradásá­­nak és fejlődésének kiváló tényezője volt lapunk mindenkor. És hogy ezzé lehetett kezdettől fogva, azt a szerkesztők tudá­sán, buzgóságán és tapintatosságán kívül az íróknak köszön­heti. Az íróknak, a­kik eddigelé mintegy 300-an jöttek a szerkesztők segítségére. A 300 közül vagy 160 óvónő, a többi tanár, tanító, orvos, tanfelügyelő. Olyan íróval, a­kit nem kenyérkeresete fűz a kisdedóvásügyhöz, a ki tehát nem hivatalos szakember, vajmi ritkán találkozunk lapunk év­folyamaiban; de van egy, a ki már 1873 óta állandóan dolgozik a mi javunkon s a ki egyesületünknek is egyik hatalmas oszlopa: György Aladár. Meleg érzelmekkel üdvöz­löm őt, a kinek nemes szivét és áldott munkásságát a köz­ügynek annyi ága, de legkivált az óvónők és tanítónők erkölcsi érdekei foglalták le. Az írók között az első nő Erdélyi Erzsébet kerekű­ óvónő volt, ki óvodájának bemutatásával sok reményre jogo­­sítólag nyitotta meg az írogató óvónők sorát. Azok közül, a kik 1870-től mind a mai napig munka­társai lapunknak, Fodor Lajos, Kobány Mihály, Kohányi Sámuel és Völgyi Lajos méltán megérdemlik, hogy e nevezetes év­forduló alkalmából szíves örömmel és munkásságuk erkölcsi elismerése mellett hálás köszönettel emlékezzünk meg róluk.

Next