Kisdednevelés, 1901 (30. évfolyam, 1-24. szám)

1901-09-01 / 17. szám

XXX. évfolyam. 17. SZ. Budapest, 1901. szeptember 1. KISDEDNEVELÉS. SZÜLŐK, KISDEDNEVELŐK ÉS A NEVELÉSÜGY BARÁTAI SZÁMÁRA. FELELŐS SZERKESZTŐ:­­ SEGÉDSZERKESZTŐ: PERES SÁNDOR. ? FÁ­B­IÁN IRHA. KIADJA A „KI­SD­E­DN­E­V­ELŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETE.“ Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. ELŐFIZETÉSI ÁR­­ ! Egyesületi tagok a lapot évi 6 korona tagsági Egész évre...........................................8 korona, 1 díjért kapják.­­ Újonnan belépő tagok a 6 ko-Félévre......................................................4 korona, 1 zónán kivül a segélyalapra 2 koronát fizetnek Negyedévre...........................................2 korona,­­ egyszer és mindenkorra. Óvónőképző-intézeti növendékek a lapot egész évre 4, félévre 2 koronáért rendelhetik meg. Kéziratok a szerkesztőséghez (Bpest, VI., Bajza­ u. 27.), előfizetési pénzek, tagdíjak és reclamatiók pedig Wunderlich Nándor egyesületi pénztároshoz (Bpest, VII., Rózsa­ u. 23.) küldendők. Pályázatokat ingyen, hirdetéseket jutányos áron közlünk. Záró vizsgálat. Őskori maradvány, melyet kiirtani, úgy látszik lehetet­len. Hivatalos Utasításaink s a józan pedagógia óvodákban csakis záró­ünnepet ismer, de az élet „vizsgálatot“ tart. Vizsgálatot tart, mert a laikus közönség a vizsgálatokat rendező iskolát ismeri, az óvodákat még nem s mert az óvoda oly közel esik az iskolához, hogy az óvónő nem akar különbözni a tanítónőtől a vizsgálat tartásában sem, mint a­hogyan nem különbözik pl. a kalap viselésében. Alkalmunk volt végig élvezni egy ilyen »vizsgálatot«. A gyermekek mondóka mellett bejöttek a munkaterembe, ott helyet foglaltak s nézegették az 5—6 vendéget és hiva­talos egyént (felügyelő-bizottsági tagot) Az óvónéni kiszólí­totta sorra mind a 47 gyermeket, a­kik mondtak egy-egy verset, azt hiszem mondtak vagy negyvenet. És hogyan ? Minden gyermek egy lélegzet­vételre igyekezett versét leda­rálni, de mert a vers hosszabb volt, mint a szász, a gyer­mek kínlódott, belevörösödött, hadart s a belégzéskor is hebegett. Le sem írhatjuk, mily kellemetlen az ilyen verselés hallgatása, s az ily verselőnek a látása. A verset nem értjük s az egész verselésből nem marad emlékezetünkben más,mint a lélekzetért kapkodó, hangokat és szavakat szürcsölő szegény 17

Next