Kisdednevelés, 1902 (31. évfolyam, 1-24. szám)

1902-01-01 / 1. szám

_ 2 __ alkalommal számon tartani és harag és önzés nélkül emle­getni. Ha az óvónők az épen szükségeseket kiválogatnák, minden arra való alkalommal emlegetnék, ha a tudatlan­sággal vagy szegénységgel való küzdelembe hamar bele nem fáradnának, ha üdvös tervük sikertelensége miatt haraggal és közömbösséggel be nem telnének, ha jogos és helyes kívánságaik meg nem hallgatását önzően nem látnák egyéni érzékenységük megsértésének, akkor alig volna olyan óvoda, melynél több a kívánni való, mint az, a­mi megvan. Javuljunk! Egyesületi életünkből még mindig igen sokan hiányoz­nak; egyesületi munkánkban még mindig igen kevesen vesznek részt. Gyűjtenünk kell a tagokat; növelnünk kell segélyala­punkat; buzgóbban kell olvasgatnunk lapunkat; részt kell vennünk a gyermekek megfigyelésében, az egyesület gyűlésein és irodalmi pályázatain. Dolgoznunk kell szeretettel, okos­sággal és lelkesedéssel. Ezt a munkát megáldja az Úr! Javuljunk, hogy javítsunk. A társadalom még mindig elég közömbös az óvodák iránt; maga az állam még mindig elég keveset tesz az óvodákért; az állandó menedékházi vezetőnők és az óvónők anyagi javadalmazása még mindig elég kedvezőtlen ; az óvónők képzése még mindig elkülönítve történik a tanítónőkétől; az óvodákra való felügyelet még mindig hiányos és többnyire hijjával van a szakszerűségnek; az óvónők előmenetele még mindig lehetetlen ; az óvónők túlságos termelésével szemben még mindig nagyon kevés új óvoda nyílik: a családban alkalmazott nevelőnők jogi helyzete és nyugdíjügye még mindig rendezetlen. Ezeknek az egyéni, társadalmi és nemzeti szempontból káros, sőt veszedelmes állapotoknak meg kell változniuk. Hogyan javíthatnók meg ezeket, a­mik tőlünk többé-kevésbbé függetlenek, ha mi magunkat se tudnók javítani. Javuljunk, vagy — ha úgy tetszik — haladjunk előre tehát s akkor jobb lesz az új esztendő is.

Next