Kisdednevelés, 1905 (34. évfolyam, 1-24. szám)

1905-01-01 / 1. szám

2 erőnk az utóbbi 10 év lefolyása alatt megtízszereződött s mindezt, kedves kartársaim, saját erőnkből értük el. Lélek­emelő látvány volt Kartársaink fáradozása és buzgólkodása e téren, mely rohamosan gyarapította erőinket. Otthonunk eszméje még néhány év előtt is csak mint a jövő szép zenéje szerepelt s íme ma már a megvalósuláshoz közel van s addig is, míg valóság lesz, szenvedő és szükségben levő kartársakat oly mértékben segélyezünk anyagilag, hogy e tekintetben kiálljuk a versenyt bármely más egyesülettel. Ebből azonban nem következik, hogy már befejeztünk min­dent, sőt buzdítsanak bennünket az eddig elért sikerek az eddigihez hasonló, további intenzív munkálkodásra. Harmad­rész vagy félmunkánál nem állhatunk meg s csak az eset­ben, ha tovább haladunk, mondhatjuk: lesz otthonunk. Nemcsak anyagi, hanem szellemi téren is még sok a tenni­való. Javítani, tisztítani kell tananyagunkat, mely még mindig nem felelhet meg a magyar gyermek szellemi szük­ségleteinek. Úgy az anyag megállapítása, mint annak helyes alkalmazása céljából meg kell figyelnünk és tanulmányoz­nunk a magyar gyermek lelkét. Messze elmaradtunk e tekin­tetben a többi nevelőktől, pedig igen hálás terület a kisded­kor tanulmányozása. E nemes és szép munkában vegyünk részt mindnyájan, mert egy ember ereje kicsiny a nagy fel­adat megoldásához. Munkálkodásunk saját céljaink mellett általános pedagógiai és nemzeti célt is szolgál. Az általános és helyes módszertani elvek gyakorlati alkalmazása s ezek terjesztése is folytonos és állandó feladatunk. Mondjuk el nézeteinket mindenről lapunkban, mert egymástól is sokat tanulhatunk. Egyesületünk szervezete és lapunk keretei és iránya alkalmas a haladásra. Nem köti meg senki kezét, nem gör­dít akadályt a jó törekvések ellen, hanem segíti azokat. Mindenki elmondhatja véleményét s vezéreink bölcs irányí­tása biztosítja munkánk sikerét. Rajtunk múlik tehát, hogy mily eredménynyel zárjuk az évet s milyen reményekkel

Next