Kisdednevelés, 1908 (37. évfolyam, 3-24. szám)

1908-02-01 / 3. szám

e --- 66 --- érhetne az utókor vádja az esetleges sülyedésért, mert sötét az a jövő, melyet nem maguk az érdekeltek igyekszenek öntudatosan irányítani. Erre az összetartó munkálkodásra most fokozottabb mértékben van szükségünk, hisz Nagyjaink sorra dőlnek ki közülünk. Még sajog a seb, mely György atyánk, Fodor Lajos, Wunderlich Nándor halálával ért bennünket s már ismét temettünk . . . Eltemettük a »Magyar Óvónők Mes­terét«, Peres Sándort, kinek a nemzeti kisdednevelés oly sokat köszönhet, kit mindannyian annyira szerettünk, nagyra­­becsültünk s kinek a rendkívüli közgyűlés is a bánat, a kegyelet kényeivel adózott. A tömeges résztvételen kívül örvendetes jelensége volt még a gyűlésnek a hév, mellyel az óvónők a javaslat egyes tételeit megvitatták. így van ez jól, minden egyes kartár­sunkra vár az a munka, melytől a kisdednevelés ügyének s a kisdednevelők helyzetének a javulása függ ... A vita az a kohó, mely a rosszat és a jobbat a felszínre veti. Január 17-én d. u. 1/24 órakor bölcs miniszterünk, gr. A­pponyi Albert fogadta az óvónők nagy küldöttségét. Ő Nagy­méltósága megelégedését fejezte ki afölött, hogy az ország tisztviselői között a legszerényebbül fizetett óvónők, — az egyedüliek, kik 1891-ik év óta nem kaptak fizetésjavítást, még a legmegváltozottabb időkben, a nagy drágaság korá­ban sem, — most is elsősorban a kisdedóvásügy javítá­sára vonatkozó javaslataikat terjesztik elő s csak másod­sorban a saját anyagi érdekeiket. »Még ez év folyamán« — biztosított bennünket gr. Apponyi Albert, a népnevelők legigazibb, legbölcsebb, legerősebb akaratú vezére — »sorra kerül a kisdednevelési­ törvényrevizió s vele az Önök fizetés­rendezése. Az, hogy a költségvetés keretében nincs nagyobb összeg fölvéve kisdednevelési célokra, ne kedvetlenítse el Önöket, ne aggódjanak miatta, módját fogom ejteni, hogy

Next