Kisdednevelés, 1909 (38. évfolyam, 1-24. szám)
1909-01-01 / 1. szám
mindjobban erősödött, míg végre testvéri szeretetté, soha el nem múló barátsággá fejlődött. Áldott annak a percnek emléke, melyben megismertem! * * * Majd egymás mellé kerültünk a hódmezővásárhelyi óvónőképző-intézetben, melynek ő volt nemcsak időben, de minden tekintetben első igazgatója. Két évet töltöttünk együtt, közös munkában. Együtt lelkesedtünk hivatásunk magasztos feladatainak végzése közben; együtt szőttük azokat a rózsás álmokat, melyekben a hazai kisdedóvást virágjában láttuk. Mennyit tanultam a nálamnál sokkal fiatalabb, de a nevelői munka és a gyakorlati pedagógia terén ezerszer tapasztaltabb embertől! Mégis ő mondogatta mindig, hogy egész életében sem tanult annyit, mint tőlem együttlétünk rövid két éve alatt. Édes Istenem! Ugyan mit tanulhatott volna ő tőlem? Kis társadalmi routint, pár német, vagy francia szót? Hisz mesterem volt mindenben. A lelkiismeretes munkálkodásban; önzetlen cselekedetek gyakorlásában; özvegyek és árvák kényeinek felszárításában; szóval mindent, ami az embert emberré teszi a szó valódi értelmében. Leteszem az együttmunkálkodásunk két esztendejének ezernyi szép emlékéből és a mély hálámból termett gyönyörű virágot az első mellé. — — — És kettészakadt a folytonos érintkezésnek és az együttmunkálkodásnak rövid ideig tartó korszaka. El kelle válnunk egymástól. Peres Budapestre került, hol tágabb tér nyílt képességeinek. Felsőbb hatósága, különféle egyesületek és a hazai nevelésügy komoly munkásai csakhamar felismerték értékét és siettek lefoglalni egész munkaképességét. S ő dolgozott szakadatlanul, szenvedéllyel, szünetet, fáradságot nem ismerő lelkesedéssel. Munkás keze nyomán 1*