Kisdednevelés, 1911 (40. évfolyam, 1-24. szám)

1911-01-01 / 1. szám

3 alakja még ismeretlen, de amely vágy elől elzárkózni többé már nem lehet. Az eddig, legjobbjaink által összegyűjtött s alkalmazott anyag mellett s ezzel szemben új irányok tüne­­deznek fel az óvodai foglalkozásokban, amelyek népies vagy műtermékekkel kívánják gazdagítani az óvodai munkát. Mindenki új alaki munkát, dalt, verset, játékokat stb. keres, vagy maga alkot s ezeket a komoly bírálat mellőzésével alkalmazzák is. Itt-ott nyomtatásban is megjelenik egy-egy értéktelen tartalmú munka, amely kerülve a bírálat tisztító tüzet, titokban terjed. A hatóságok utasításokkal árasztják el a kisdednevelő-intézeteket s minél több az utasítás, annál kevesebb a szabadság az óvodában. Utasításokkal lehet minta­szerűen vezetni valamely intézetet, de utasítás szerint nem lehet nevelni. Azon vágy, hogy újabb anyagot alkalmazzunk, helyes és szükséges alapfeltétele a haladásnak, de ezen haladás csak akkor jelent fejlődést is, ha mindent komolyan meg­bírálunk s csakis azon új anyagot visszük át a gyakorlatba, amely a kritikát kiállotta. Szükséges, hogy a jövőben min­den körnek tényleg működő bíráló­bizottsága legyen s aki új foglalkozási anyagot akar alkalmazni, ide terjessze azt megbírálás céljából. Ezzel megakadályozzuk azt, hogy kétes értékű anyaggal kísérletezzünk ott, ahol a legjobb: a jó. A hatóságinak nevelő és belső munkánkba való avat­kozások ellen , állandóan küzdenünk kell, amelynek egyik legjobb módja az, hogy ne adjunk alkalmat a beleavat­­koztatásra. Nyugtalanságot idéznek elő a kisdedóvási gyakorlat vagy elmélet terén feltünedező alakok közül azok is, akik — bár a legjobb akarattal — nagy eréllyel újítani akarnak, de letérnek a történeti fejlődés biztos alapjairól, mert azokat nem ismerik. Ezzel néha nagy zavarokat okoznak. Az ilyenek által felvetett, néha új, de többnyire elavult gondolatokat is vegyék bonckés alá a bíráló­bizottságok, hogy a helyes utat megvilágítsák s a nyugtalanságot lecsön­­desítsék. 1*

Next