Kisdednevelés, 1913 (42. évfolyam, 1-24. szám)

1913-07-15 / 14. szám

349 illetlennek vagy tolakodásnak a könyv lapozgatását, úgy gondolván, hogy ha tulajdonosnője nem óhajtaná, ezt, nem tenné közszemlére a jelentéktelen piperetárgyak közé. A könyv lapozgatása közben meglepett a sok szép gondolat, a határozott kézvonások, — de legfőképpen a nagynevű tudósok, írók és költők nevei. Tűnődni kezdtem a nagyhírű nevek e különös találkozása fölött. Alaposan vizsgálgatván a kézírásokat, arra a meggyőződésre jutottam, hogy az egész könyv ugyanazon egy kéznek a munkája, végtelen ügyes utánzóképességgel kéziratok és névaláírások tekintetében. A szép gondolatok azon nagyhírű költők és írók műveiből kijegyzett mondatok valának, kiknek neve a sorok alatt hű utánzatban tündökölt. Petőfi, Arany, Kossuth, Jókai, Deák Ferenc kézvonásai a felismerhe­­tetlenségig híven valának utánozva. De különösen ügyes volt Endrődy Sándor és Szász Károlynak — mindenki által jellemzőnek ismert kéz­vonása. . . . »Ezen könyv lapjai között egy egész világ felzaklatott ■érzései hullámzanak . . . gondolom magamban, visszatéve a könyvet helyére. Sok idő telt bele, majdnem öt esztendő, amíg a tanítónő köze­lebb engedett férkőzni szívéhez. Egy bizalmas pillanatában elmondta, hogy az óvóképzőintézet növendéke­ volt, amidőn e könyv az ő birto­kába került. A fiatal férfivilággal természetesen tiltva van ott a levelezés, ezt a módot választotta tehát egyik tisztelője, aki őt nemcsak tisztelte és szerette, de imádta . . . rajongott érte. Ez érzelem viszonzásra is talált, de a rang és valláskülönbség minden közeledés lehetőségét kizárta köztük Konzekvencia. Az emlékkönyv kifogástalan volt: remek és rend­kívüli ! Az ifjú, aki ily módon tette meg vallomásait, a legválasztékosabb formába és legszellemesebb gondolatokba foglalta érzületét. Tehát igen műveltnek kellett lennie. De vájjon művelt nő cselekménye volt-e az, hogy egy nemes férfilélek minden szíverének forró lüktetését így a világ szeme elé állította . . . ? Még egy másik történetem is van! Ugyanezen a tanfolyamon egy orvos nejénél is tettünk látogatást. A konyhában éppen főzéssel foglalkozott. Ő maga a legkifogástalanabb pongyolában forgolódott a tűzhely körül. A konyhaasztalon egy nyitott szakácskönyv szégyen­kezett, begyűrött, zsíros lapjainak tudatában. A ház úrnője a meglepetés első percében ideges mozdulattal verte le a szakácskönyvet az asztalról. Egy cseléd sietett felszedni annak széthullott lapjait és a sok-sok apró kis cédulát, melyek a könyvből

Next