Kisdednevelés, 1914 (43. évfolyam, 1-24. szám)
1914-01-01 / 1. szám
3 nyári kert hónapi pihenését, a dajkaügy elodázhatatlan szabályozását, amivel a szegénly óvónők igazán lidércnyomás alól szabadulnak föl. És különösen acélos erővel dolgozunk azon, hogy az Óvónők Otthona mielőbb tető alá jusson s a nyugalmat, enyhülést adó emberbaráti intézmény kapui elfáradt pályatársaink előtt megnyíljanak. Van-e a magyar kisdednevelők táborában valaki, aki ebben a szent munkában nem tart velünk? Mi úgy érezzük, hogy szavunkban a magyar kisdednevelők szava zeng, hogy szívünkben a magyar kisdednevelők hevülékeny szíve dobog. S ez a tudat amilyen büszkévé, époly lelkessé és kitartóvá tesz bennünket. Jöjjetek hozzánk, közénk, pályatársak! Álljatok sorainkba valamennyien, hogy amint együtt végezzük a küzdelmes munkát, úgy együtt arathassuk annak bőséges, istenáldotta termését is! Köszöntjük, repeső, fölfrissült szívvel az új esztendőt! Kívánjuk, hogy az boldog legyen mindnyájunk számára! Boldog a kisdedóvodáknak, a kisdednevelőknek, boldog az egész magyar nemzetnek! fi pásztorleányka meséje. Fehér kicsiny szoba. Alacsony padocskák. Körbe ülnek vidám, boldog gyermekek; Isten hozta néni! Jó reggelt kívánok! Szalad üdvözölni a kicsiny sereg. Majd leülnek sorban, szépen egymás mellé. Mosolygó arcocskák tekintnek felém . Meséljen hát néni, de valami szépet. A kis pásztorlányt, vagy szép tündérmesét. — Volt egy kis pásztorlány, aranyhajú gyermek, . Bárányokat őrzött zöld hegyek mögött, S virágokat szedve, rózsát, nefelejtset, Egyszer elaludt a báránykák között. — Jaj de szép volt, néni! S mit csinált a kislány? S már a másik percben táncol a sereg. S a víg lárma között nem láthatja senki, Amint arcomon a könny végig pereg. /Kisszeben.| ___________ Gály Ilonka. *