Kisdednevelés, 1918 (47. évfolyam, 1-13. szám)

1918-01-01 / 1. szám

2 Háború. Beszélnek fényes diadalról, Ajkukon hősi szép regék. Nagy győzelmekről, miket Isten Kegyelméből már elnyerünk. Szemükben örömmámor láza, Arcukon büszkeség ragyog ! — És én a sok kiomlott vérre, A sok árvára gondolok. (Hajdúszoboszló.] Győry Ida. Uj év. 1918. Új év. Idők, eszmék, célok és lelkek újjászületése, megújulása. Életenergiák feléledése a reménység szuggesztív hatása alatt. Ez a természet és a világ örök rendjének h­atároszlopa, melyet az emberi­ség közérzése megjelöl, hogy emlékeit rendben tarthassa és a végte­len időben mértéket szabhasson. Mindig kegyeletes érzések fognak el bennünket ennél a fordulónál; azok az érzések, melyek a múltakról való számadás súlyos kötelességében és a jövendőre szóló tervek meg­szerkesztése közben természetszerűleg elfognak. Istenem! A múltakra tekintsünk vissza? Erre a most elmúlt keserves esztendőre, aminél nyomorúságosabbat szerencsétlen világ­részünk még sohasem élt! Erre a véres esztendőre, mely millió meg millió sebet ütött a szegény emberiségen, megrabolva őt legdrágább kincseitől! Erre az esztendőre, melynek egész történelme csak gyil­kolásból, emberirtásból, rombolásból, fertőzetből, iszonyatból és kár­hozatból állott! Eredj, szerencsétlen, végzetes esztendő! Nem siratunk, hogy bevégződtél, de siratjuk, míg élünk, hogy voltál! És a jövő ? Keserű gúny vonaglik sírásra szokott­ ajkunkon, mi­kor ez elébe a jövő elébe nézünk. Hol vegyük mi ezek után a remény­séget? Miben bízzunk mi még, akiket minden hitünkből és bizal­munkból kiraboltak. Bízhatunk-e a kormányozókban, akik így kormá­nyozzák a világot ? Így, hogy a világ leggyönyörűbb föld­darabjából mészárszéket csinálnak és az emberiség virágát pozdorjává törik?

Next