Kisdednevelés, 1924 (49. évfolyam, 1-2. szám)
1924-05-01 / 1. szám
/'T-‘ KE»/ ' :: \ " ' ■ iitmtv • { k iik-V-k : V ..." nSm 3 iiB; í- Hagara Viktor.* ■ Ha egy erős tehetségű lélekrajzoló képet keresne képzeletében egy magyar mintaférfiú alakjához: jobbat, teljesebbet, tiszteletreméltóbbat alig találhatna, mint amint az élet valóságában az az elaggott igazi magyar úr, dr. Hagara Viktor, egyesületünknek néhai elnöke volt, aki folyó évi április hó 24-én szeretett hozzátartozóinak karjai közt lehelte ki nemes lelkét. Hogy mit tett, mit dolgozott a kisdedóvásért és azok munkásaiért, a kisdedóvónőkért és hogy mi volt ő nekünk, hogy milyen rajongó szeretettel vettük körül az ő tisztességben, becsületes, hosszú munkás-,ságában megőszült szeretetreméltó fejét és személyét, azt gyarló szavakkal elmondani nagyon nehéz. . . . Bár nem hivatásos kisdedóvó, hanem jogász és politikus volt, mégis merem mondani, hogy vele egyik legnagyobb magyar kisdedóvó szállott a sírba, mert szívét, lelkét eszméink áthatották; a igéink szellemében élt és dolgozott, az emberi munkásság igazi rugójára, a szeretet gyakorlati érvényesítésére példát és útmutatást adott; • lelkesített, buzdított ideáljainak megvalósítására, de egyszersmind maga szüntelen munkával előttünk járt, hogy valóra váltsa mindazt, ■, amit hirdetett és aminek követését, érvényesítését ajánlotta, sőt, követelte tőlünk. , , A legelsők egyike volt, ki megfigyelvén az óvónők életének igényeit, nyíltan szállott síkra jogos kérelmeiknek, követeléseiknek ateljesítése, szociális sebeik gyógyítása érdekében. Azt nem lehet elmondani, hogy hány emberrel tett jót, hányat támogatott anyagilag és erkölcsileg, hánynak nyújtotta a kitartás, a buzdítás lelki vigaszát, hányat mentett meg a kétségbeeséstől éshányat segített önzetlenül diadalra és elismeréshez. " Tartalmat, lelket, fennen szárnyaló szellemet vitt be működésébe, problémákat adott és praktikus ideák megvalósítására irányította figyelmünket, tevékenységünket. Eleven élettel töltött meg, nemes érzéssel galvanizált és nagy hivatásunk betöltésére buzdított lépten-nyomon bennünket. A kijelölt munkából mindig kivette a részét, eredményeit azonban elosztotta munkatársai között. Szóval: szép, harmonikus életet élt, mely a sírján túl is elevenen áll előttünk, hogy, az ő szellemében való gyümölcsöző munkára ösztönözzön mindnyájunkat. Elmondhatjuk a költővel: Nem halt meg ő, mert hiszen élete kincsét sokakra pazarolta és elsősorban ránk, akik családja után legközelebb álltunk hozzája. Porhüvelye ott nyugszik a budai farkasréti temető egy sírjában, de szelleme itt marad és emléke élni fog közöttünk. 1848 február 26-án született Nagyszőllősön, mint régi magyar nemesi családnak sarja. Elemi iskoláit szülővárosában, a középiskolai tanulmányait Mármarosszigeten végezte. Gimnáziumi tanulmányainak bevégzése után a budapesti tudományegyetem jogi fakultásának lesz a hallgatója s jogi tanulmányait a budapesti és bécsi egyetemeken végezte el. A jog- és államtudományi szigorlatai után megszerzi •A Kisdednevelők Országos Egyesületének 1923 október 7-én, Szegeden tartott közgyűlésén elmondott emlékbeszédből. . 4