Kisdednevelés, 1927 (52. évfolyam, 1-12. szám)
1927-01-01 / 1. szám
i kellene. A kisdedóvodák jó részénél elkerülhetetlen, hogy velük kapcsolatban napközi otthonok is legyenek, ahol a gyermekek egész nap — míg szüleik munkában vannak—felügyelet mellett meleg családi otthont nyernének. A gyermekek egészségügyi felügyelete, foglalkoztatása, a családiasabb bánásmód biztosítása megkívánja, hogy kisebb, legfeljebb 20—50 gyermekből álló csoportokat alakítsunk. Azt az óhajt fejezi ki végül az államtitkár úr, hogy két csoporthoz legalább is három óvónő osztassék be, hogy azt a munkát, amit az óvodától elvárhatunk, jól végezzék el. Ha a kisdedóvást jól akarják megoldani, akkor kisdedióvónőkben nemhogy felesleg, hanem inkább hiány van.“ Én ezt a pár sort csak azért kaptam ki az államtitkár úr tanulmányából, hogy nagy örömünknek adhassunk kifejezést afelett, hogy a közoktatás ügyét intéző államférfiaink figyelme a kisdedóvás ügyére is kiterjedt már , így megvan a reményünk, hogy a 55 évig alig mozduló kisdednevelés ügye a közeljövőben nagy lendületet vesz s a miniszter és államtitkár urunk arra a polcra emelik fel, amelyet a nemzetnevelésben meg is érdemel. Végh József: Az óvónőképzés Ausztriában. A tanterv végrehajtása. A tanítónőképző-intézetekkel kapcsolatos óvónőképzőknek nincs külön tanári testületük. Az óvónőképző csak függeléke a tanítónőképzőnek. Ezekben a iskolákban az óvónőképzés természetesen második helyre szorul. Az intézet jellegét a vezető óvónő adja meg, aki a gyakorlati foglalkozásokat vezeti és a kisdedóvástant tanítja. Ahol ez az óvónő erős egyéniség, a képzés irányítását teljesen a maga munkaköréhez ragadja. Ilyen esetekben a képzés a gyakorlati munka szükségleteihez igazodik. A különálló óvónőképzők tanárai kivétel nélkül óraadók, akik középiskolában, polgári iskolában vagy szakiskolában teljesített munkájuk mellett vállalnak néhány órát és azt természetesen nem annyira az óvónőképzés érdekeinek megfelelőleg, hanem inkább szakérdeklődésük szerint töltik meg tartalommal. A vezetést tehát itt is könnyen magához ragadhatja a gyakorlatokat vezető óvónő, így a mostoha viszonyok, a más iskolával való közösség és a kevés óraszám, mely kizárja az önálló tanerők alkalmazását, megóvta az osztrák óvónőképzőket egyes tárgyak túltengésétől és biztosította azt, hogy a gyakorlati foglalkozás útján maga a kisdedóvó kerüljön az óvónőképzés központjába. Az emberi test szerkezetét és működését néhol orvos, máshelyt tanár tanítja. De mindenütt a kisgyermek és nem a felnőtt áll a tanítás középpontjában. A neveléstant a lélektanra építik, mégpedig szintén a gyermeklélektanra. Alapul használják a Stern és Bühler test-