Kisdednevelés, 1928 (53. évfolyam, 1-12. szám)
1928-01-01 / 1. szám
l látnák ma is nagy feladatait, ha Madách mélységes gondolatai nem szólnának ma újra a lelkünkhöz. Az első magyar kisdedóvóintézet megnyitását csak az teszi érdemessé ünneplő megemlékezésre, hogy száz évvel ezelőtt a magyar életben új irányú közmunka megindítását jelentette, most pedig a mai viszonyok között még súlyosabb tennivalókra irányítja figyelmünket. Akkor a magyarság öntudatra ébredésének egyik nyilvánulása volt az a mód, ahogyan a társadalom a kisdednevelés ügyével foglalkozni kezdett. 1928-ban is a nemzeti élet tudatosságának lesz mértéke az a mód, amelyen a magyarság az eltelt száz évről megemlékezik. Valóban, a múltból nem egyedül az első intézet megnyitásának körülményei érdekelnek bennünket, hanem a kisdedóvásnak egész száz éves története, ennek az ügynek fejlődése, a mai állapot előzményei. A száz évből mintegy hetvennek a történetét, legalább is a történet körvonalait és legfőbb adatait az ezredéves ünnep idejét jól összeállította Morlin Emil, a kisdednevelés ügyének nagyérdemű intézője (A magyar kisdedóvás múltja és jelene; Bpest, 1896.), de azóta 30 év telt el és ennek lefolyásából sokkal többet okulhatunk a jelenre és több következtetést vonhatunk a jövő kötelességeire nézve, mint az első hét évtizedből. Főképen pedig arra van élénken szükség, hogy a legutolsó 10—15 év alakulása álljon tisztán előttünk. E percben csak arról lehet szó, hogy felvetem a gondolatot: ki kell egészíteni Merlin munkáját; a K. C. E. az évfordulóig hátra levő félév alatt ezt a munkát elvégeztethetné! S e kívánsághoz nyomban csatlakozhatik egy másik, kiegészítő gondolat: az Egyesületnek azok a tagjai, akik régebben működnek mai helyükön vagy hosszabban dolgoztak egy helyen, lejegyezhetnék emlékeiket, adataikat arról, hogy miképen alakult abban a községben a kisdedóvás ügye. Apró adatok lennének ezek, de mégis világítanának: hogyan ébredt fel a közönség érdeklődése az „óvoda“ iránt, hogyan bánt ezzel az intézménnyel a község elöljárósága, miként segítették a szerény és szegény óvónőt a községnek azok a lakosai, akik közvetlenül nem szorultak rá a kisdedóvóra, meglátszik-e a népen az intézet hatása, a gyermekbetegségek, halandóság terén van-e észrevehető változás és még számos más kérdés nyerhetne választ a feljegyzésekből. Efféle adatok sokasága nagyon érdekesen egészítené ki az Egyesület régibb, vezető tagjainak a hivatalos adatokra támaszkodó történetírását arról, hogy a társadalom és az állam milyen magatartást tanúsított ezzel a nagy üggyel szemben. Ahogyan a kezdetben egészen társadalmi ügy az állami gondoskodás körébe ment át, majd ahogyan a kisdedóvásban alapul szolgáló gondolat a gyermekvédelem, anya- és csecsemővédelem, a védőnői intézmény s hasonlók fejlődése közben elterjedt, ahogyan a kisdedóvás lassanként kizárólag női foglakozássá lett, mindez a kisdedóvóintézetnek és a kisdedóvós