Kisdednevelés, 1933 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1933-01-01 / 1. szám

LVIII. évfolyam, 1. szám. Budapest, 1933. január hó KISDEDNEVELÉS SZAKFOLYÓIRAT KISDEDNEVELŐK SZÁMÁRA KIADJA A KISDEDNEVELŐK ORSZÁGOS EGYESÜLETE Előfizetés egy évre 8 pengő, félévre 4 pengő TARTALOM: A mese a kisgyermekkorban. I. (Jászayné Holczer Magda). — A nevelés mint újjáalakítás. (Demey I.). — A 3—6 éves gyermek testi és szellemi fejlettsége. IV. (Kenyeres Elemér). — A segítés formái az óvodáskorban. (Vajda Marietta). — Búcsúzás egy 40 éves óvónő­képzőtől. (Steinitzer Vilma). — Mese a karácsonyfáról­. (Angyal Kata­lin). — Újévi köszöntő. Vers. (Angyal Katalin). — A fenyőhöz. Hej, paripám... Téli beszélgetés. Versek. (Gedeon Jerne). — Szánkózás. Dal. (Bató László). —■ Irodalom: B. Czieke Vilma: Jézuska hegedűje. — A magyar gyermek karácsonyi képeskönyve. (K.) — Egyesületi élet. — Hírek. — Nyilvános nyugtázások. A mese a kisgyermekkorban. Nógrády László a mesét az emberi lélek szabad madarának nevezi, mely ide-oda röpköd a képzelet szárnyán; futó szellő­nek, mely minden mezőn átsuhanhat; világ vándorának, kit mindenütt szívesen látnak; szabad világpolgárnak, ki minden­hol otthon van. Honnan suhant ide ez a szénaillatú szellő? Honnan jött ez a tarka köntösű vándor? Honnan repült ez a csengőszavú madár? A mese eredetét kutató tudósok erre három elmélettel felelnek. Az első, amit a nagy német mesegyűjtők, a Grimm testvé­rek mondanak, hogy az nem más, mint a német nép Isten s hős­­mondáinak maradványa, melyről idők folyamán sok minden lekopott, más pedig hozzátapadt, míg a míthoszok ősi magjá­ból a német népmese kivirágzott. Ugyanígy lenne ez más népeknél is. A másik a Benfey-féle elmélet, mely azt mondja, hogy a me­sék ősforrása nem a nemzeti múlt, hanem India. Vagyis: nem voltak minden népnek egyidőben külön nemzeti meséi, hanem egy helyről, a színes, dús fantáziájú Indiából eredt a mese, ahon­nan a budhista vallásos képzelet tarka termékeit részint az indiai selyemmel, indiai fűszerrel kereskedő arabok importálták Euró­t

Next