Kisdednevelés, 1933 (58. évfolyam, 1-12. szám)

1933-01-01 / 1. szám

-­ son át egészen Szovjettoroszország vezető tanügyi férfiaiig igen sok ellensége volt a mesének és van ma is. A mese ellenségei azt mondják, hogy „a gyermek képzelő ereje eléggé erős és nincs szükség arra, hogy a mese-elbeszélé­sekkel még feszítsük. A gyermeket nem a csalóka országba, ha­nem a valóságba kell bevezetni, a valóságban is annyi sok van, ami érdeklődését és csodálkozását megragadhatja, hogy nem szükséges, hogy még a mese csodás világából i­s hozzátegyünk." A mese borzalmat fest, idegessé, félénkké teszi a gyermeket. Némelyiknek az a hibája, hogy gúnyolódásaival csúfolódóvá teszi, másik barbárságával durvává neveli. Van olyan, amelyik kapzsiságra szoktat, más meg irigységre tanít. Mit felelünk erre mi, a mese barátai? Túlfeszítheti-e a mese a gyermek képzeletét? A csodás dolgok nem, mert a mesében annyira folytatóla­gosan egymás után és egymásra következnek, hogy csodálatos­ságuk a gyermek előtt természetes lesz. Amilyen könnyen fel­nyargal a mesehős az üveghegyen, épp oly gyorsan bejut a hét fallal bezárt várba s ugyanolyan magától értetődő módon ki­szabadítja a várkisasszonyt. A gyermek azt látja ebből, hogy vannak rendkívül bátor, csodálatosan erős és igen ügyes embe­rek, akikhez ő is igyekszik hasonlóvá lenni. Látja, hogy a mese­hősök céljuk elérése közben nem rettennek meg semmi akadály­tól hiszen. — hogy megint Nóigrádyt idézzem — „A mese az akaratteljesülések korlátlan tere." Mert meg nem hátrálnak, el nem csüggednek, csodás segítséget kapnak, ezért sikerül nekik minden. Példájuk hatása alatt a gyermek is megpróbál­ akarni. Az apró gyermek még nem tudja mi a csodás, mi a valóság, mert a dolgok lényegével nincs tisztában. Ezért a csodás sem iz­gatja jobban a fantáziáját, mint a valóság, az őt körülvevő dol­gok, melyek mindig hoznak neki meglepetéseket, új, előtte isme­retlen jelenségeket , csodákat. Hogy a bimbóból virág, a vi­rágból gyümölcs lesz, nem csoda-e ez is? Nekünk nem, mert mi évről-évre figyeltük, láttuk, de a kis­gyermeknek, aki a városból először kerül ki a szabadba, éppen olyan csoda ez, mint a kacsalábon forgó vár. És ha a tanyai gyermek először kerül a nagyvárosba és először ül be a „lift­“be, mennyivel kisebb csoda ez neki, mint amikor a mesehős a bűvös ládában kedvére röpköd ide-oda? Én azt hiszem a gyermeknek minden csoda, amit, vagy ami­hez hasonlót még nem látott, nem hallott. A mesélő kötelessége, hogy a mese­ csodákat úgy válogassa össze, hogy a gyermek képzeletét túl ne feszítse, értelmét sok hirtelen­ jövő új képzettel meg ne terhelje. Itt is legjobb a rég bevált nevelési elvet szem előtt tartani: „Haladjunk mindig a közelebbiről a távolabbira. Ha a mesélő vidéki gyermeknek mesél, válassza tárgyul először a háziállatokat, azután a fecskét, gólyát, pillangót. Meséljen a

Next