Kisdednevelés, 1934 (59. évfolyam, 1-12. szám)
1934-01-01 / 1. szám
10 Erzsiké, biztosan sikerülni fog.“ Ez volt egyik legkedvesebb útravalóm. Rajtam kívülálló okok miatt két heti késéssel értem ki Barcelonába, így már egy kialakult munkarendbe jutottam, amibe pár rövid nap alatt teljesen beleilleszkedtem. Hetenként kétszer volt eszközgyakorlatunk, egyszer eszközmagyarázat, három délelőtt pedig hospitáltunk. A Dottoressa minden második nap tartott előadást, amit gyorsíró is jegyzett. A hallgatók négy nagy csoportjának vezetői ezt lefordították német, francia, angol és spanyol nyelvre. A Dottoressa előadása előtt történt mindig az előző előadás fordítása. Három helyre jártunk hospitálni, két spanyol és egy olasz Montessori intézetbe, ahol az óvodák folytatásaként elemi iskolai osztályok is voltak, amiket szintén látogathattunk. Az olasz óvodában szerettem legjobban hospitálni, ahol sok kedves, derűs délelőttöt töltöttem. Leírt följegyzéseimből megpróbálok képet adni azok egyikéről. IV. 4. Hosszú, barátságos, világos terem, világoskékre festett bútorokkal. Aranyos, fiatal olasz asszony a vezető, Lenora Lepska. — De már jönnek is a gyerekek, lassan beszállíngóznak az előszobából, ahol egyforma, ujjas ruhaköténybe bújtak. Kézfogással köszönnek: „Buon giorno“, — vagy csak egy pillantással, mosollyal a vezető felé. Sokan rajzolnak. Egyik asztalnál, ahol két gyermek már rajzol, másik négy az asztalra hajolva vígan diskurál. Egy kis lány pityeregve érkezik egy nagy csokor gyönyörű szegfűvel, de megvigasztalódik avval, hogy két másik kis lánnyal vázákba rendezik a virágot. Rajz után előszivárognak az eszközök. Nyugodtan, elmerülten dolgoznak. Egyik kis fiú nagy örömét leli a színárnyalatok kirakásában, se lát, se hall. A kis Rudolfo elkészült a zsetonok számokba való kirakásával, s most feszült figyelemmel vár, mikor veszi észre a vezető, hogy elkészült. Hihetetlen türelme van, utána is sompolyog szó nélkül, de a vezető nagyon el van foglalva, nem veszi észre. Végül súgva figyelmezteti, hogy nézze meg a munkáját. Egy másik kis ember a számoszlopokba dugdossa a számokat, de láthatólag nagyon feszélyezi a hospitálók jelenléte, meg nem is egészen biztos a munkájában, mert amint egy számot nem elég biztonsággal bedug, körülnéz, lesi a hatást. Hamarosan el is rakja, úgy látszik ez a munka még túlhaladja képességeit. A vezető egy édes, kb. 312 éves kisfiúval számlálgat, nehezen megy, mert a kicsi mindig többet mond annál, amit mutat. Rudolfo, aki elrakta a zsetonokat, most fölváltja a vezetőt, fáradhatatlan türelemmel kezdi mindig újra a kis eliramodóval: unó, due, tre, stb. Egy pufók, csupa gömbölyűség kicsi lánya három hengersorozattal dolgozik. Kézzel, lábbal, nyelvvel, sőt könyökkel