Kisdednevelés, 1935 (60. évfolyam, 1-12. szám)
1935-01-01 / 1. szám
A gyermekrajz fejlődésének és lélektanának áttekintése. Irta: Helga Eng dr. A szabad gyermekrajz tanulmányozása azt mutatja, hogy a gyermek látszólag értéktelen és tervnélküli rajzolásában alapjában jelentős és törvényszerű fejlődés nyilvánul. Ez egyrészt abban nyilatkozik meg, hogy a rajzolókészség gyarapodik és a vonal és forma fölötti uralom növekedik, másrészt abban, hogy a rajz, mint a gyermeklélek előrehaladó kibontakozódásának kifejezője is fejlődik. Hiszen a rajz, épúgy mint a beszéd, kifejezőeszköz, a legtöbb felnőttnél ugyan elsatnyult és elmaradt, a gyermeknél azonban, bármilyen tökéletlennek tűnjenek is fel alkotásai a felnőtt bíráló szemében, még élő és teljes értékű. Ha már most a gyermeki rajzolótevékenység megállapított fejlődési fokozataiból indulunk ki, azt találjuk, hogy Margitka rajzai lényegében a két első fokozathoz: a firkálási és a vázlatos korszakhoz tartoznak, hogy azonban az utolsó években a három legfelső fokozat: a kezdődő vonal- és formaérzék, a természethű ábrázolás és az alakszerű ábrázolás néhány vonása is előbukkan. Firkálás. Firkáláson értek minden olyan szabad vonalrajzolást, amelynek nincs sem ábrázoló, sem díszítő célja. Margitka rajzainak vizsgálata azt bizonyítja, hogy a firkálásnál ismét több világosan szembetűnő fejlődési fokozatról van szó: 1. lengő vonalas firkálás (2., 3. ábr.), 2. körvonalas firkálás (4. ábr.), 3. különféle formák firkálása, ahová cikkcakkvonalak, egyenesek, szögek, kereszt. Az első vonások: tek, tojásdad alakok, csigavonalak, hur- 0, 10, Vikok, négyszögek, hullámvonalak firkálása, az írás vonásainak utánzása stb. (5. ábra) tartoznak. 2. A firkálás első kísérlete: lengővonalas firka, 1; 2, (2), 50.