Kisdednevelés, 1937 (62. évfolyam, 1-12. szám)
1937-01-01 / 1. szám
. Természetesen a nyelvi formák kikristályosodásának folyamata eleinte nagyon kis mértékben indul meg, amennyiben a gyermek pszichikai élményeinek sokféleségével szemben nem rendelkezik a nyelvi megnyilatkozások megfelelő sokféleségével. Így történik, hogy a gyermeknyelv egy-egy formája rendkívül gazdag tartalmat foglal magában, ami azt teszi, hogy a gyermek minden mondanivalóját abba az egyetlen egy hangkomplexumba préseli, amely lelki átélése csúcspontjának megfelel, mint ilyen kiemelkedik a káoszból, s a nyelvküszöb fölé kerül. Így jönnek létre a sokértelmű egyszavas mondatok, mint a gyermek első nyelvi egységei. Ezek mondatszerű képződmények, nem tartoznak egy szóosztályba se, hanem a gyermek állásfoglalását fejezik ki egy tényállással szemben. Ez magyarázza azt a tényt, hogy egy és ugyanaz a nyelvegység rendkívül sok vonatkozásban alkalmazható, így pl. „Mama“ jelentheti: „Mama jöjj ide“, „Mama add ide“, „Mama ültess a székre", stb., stb. A gyermek meglehetősen hosszú ideig — átlag félévig, de sokszor ennél tovább is — egyszavas mondatokban beszél. Ez Stern24 szerint nem a gyermeki nyelvfejlődés lassúságának, hanem az egy szómondat nagy teljesítőképességének a jele. Ha a gyermek első szavainak lélektani teljesítményeit vizsgáljuk, arra az eredményre jutunk, hogy az első nyelvi egységek pszichológiai tartalmuk szerint sem nem tisztán intellektuális, sem nem tisztán affektív-volicionális természetű teljesítményeket végeznek, hanem a kettőt együtt. Meulmann2425 nagy érdeme, hogy rámutatott, — szemben azokkal a kutatókkal, akik az első szavakat mint tárgymegjelöléseket intellektualisztikusan fogták fel, azok erősen affektív-volicionális jellegű teljesítményeire. Valóban, a kiváltó momentum, amely az első szavakat általában a nyelvküszöb fölé emeli, az indulati hangsúlyozottság. Ez összefügg a gyermeki lélek totalitásával, amelyben kedv és kedvetlenség, törekvés és ellenállás oly önkényesen uralkodnak, hogy még nincs helye a hűvös konstatálás és megnevezés objektív magatartásának. Stern igazat ad Meumannak abban, hogy az első szó jelentések szubjektív jellegét hangsúlyozza, de nem tartja helyesnek, hogy az első szavaktól minden tárgyszerűséget megvon, mivel szerinte mind a szubjektív, mind az objektív ismertető jelek feltalálhatók a gyermek első szavaiban, csakhogy későbbi fejlődésifokozatoknak a feladata ezeket differenciálni. A gyermek első nyelvi teljesítménye, az első beszélés lélektani szempontból tehát nem puszta megjelölés, de nem is. 24 1. m. 180. 1. 25 „Die Sprache des Kindes“ 54. 1.