Kisdednevelés, 1937 (62. évfolyam, 1-12. szám)

1937-01-01 / 1. szám

. Természetesen a nyelvi formák kikristályosodásának folya­mata eleinte nagyon kis mértékben indul meg, amennyiben a gyermek pszichikai élményeinek sokféleségével szemben nem rendelkezik a nyelvi megnyilatkozások megfelelő sokféleségé­vel. Így történik, hogy a gyermeknyelv egy-egy formája rend­kívül gazdag tartalmat foglal magában, ami azt teszi, hogy a gyermek minden mondanivalóját abba az egyetlen egy hang­komplexumba préseli, amely lelki átélése csúcspontjának meg­felel, mint ilyen kiemelkedik a káoszból, s a nyelvküszöb fölé kerül. Így jönnek létre a sokértelmű egyszavas mondatok, mint a gyermek első nyelvi egységei. Ezek mondatszerű képződmé­nyek, nem tartoznak egy szóosztályba se, hanem a gyermek ál­lásfoglalását fejezik ki egy tényállással szemben. Ez magya­rázza azt a tényt, hogy egy és ugyanaz a nyelvegység rendkívül sok vonatkozásban alkalmazható, így pl. „Mama“ jelentheti: „Mama jöjj ide“, „Mama add ide“, „Mama ültess a székre", stb., stb. A gyermek meglehetősen hosszú ideig —­ átlag félévig, de sokszor ennél tovább is — egyszavas mondatokban beszél. Ez Stern24 szerint nem a gyermeki nyelvfejlődés lassúságának, ha­nem az egy szómondat nagy teljesítőképességének a jele. Ha a gyermek első szavainak lélektani teljesítmé­nyeit vizsgáljuk, arra az eredményre jutunk, hogy az első nyelvi egységek pszichológiai tartalmuk szerint sem nem tisz­tán intellektuális, sem nem tisztán affektív-volicionális termé­szetű teljesítményeket végeznek, hanem a kettőt együtt. Meulmann24­25 nagy érdeme, hogy rámutatott, — szemben azokkal a kutatókkal, akik az első szavakat mint tárgymegje­löléseket intellektualisztikusan fogták fel,­­ azok erősen affek­tív-volicionális jellegű teljesítményeire. Valóban, a kiváltó mo­mentum, amely az első szavakat általában a nyelvküszöb fölé emeli, az indulati hangsúlyozottság. Ez összefügg a gyermeki lélek totalitásával, amelyben kedv és kedvetlenség, törekvés és ellenállás oly önkényesen uralkodnak, hogy még nincs helye a hűvös konstatálás és megnevezés objektív magatartásának. Stern igazat ad Meumannak abban, hogy az első szó jelentések szubjektív jellegét hangsúlyozza, de nem tartja helyesnek, hogy az első szavaktól minden tárgyszerűséget megvon, mivel sze­rinte mind a szubjektív, mind az objektív ismertető jelek fel­találhatók a gyermek első szavaiban, csakhogy későbbi fejlődési­­fokozatoknak a feladata ezeket differenciálni. A gyermek első nyelvi teljesítménye, az első beszélés lélek­tani szempontból tehát nem puszta megjelölés, de nem is. 24 1. m. 180. 1. 25 „Die Sprache des Kindes“ 54. 1.

Next