Kisdednevelés, 1940 (65. évfolyam, 1-12. szám)

1940-01-01 / 1. szám

Káprázatos fény ömlik el a tájon, Harmat ragyog virágkelyhen, fűszálon, Szárnyat kapnak a fehér, tiszta lelkek, S imádkozón az Úr elé sietnek. És leborulnak hálásan, imádón ... ... Magyar zászló lobog a Királyhágón! Sóvárogva kívánom: Való legyen ez álom!... Benkő Anna: Gyermekkori hazugságok. (F­olytatás.) III. A gyermekkori hazugságok megelőzése és kezelése. 1. Adjunk jó példát! Első és leginkább magától értetődő dolga a nevelőnek, ha gyermekeit igazmondásra akarja szoktatni, az, hogy ő maga jár­jon előttük jó példával. Mathias Adolf mondja egyik könyvében finom érzékkel: „Családi életünk, otthonunk kis világa álljon szilárd erkölcsi alapon, legyen más, mint a külső világ; itt, ott­honunkban, egészen az igazság légkörében éljen, azt szívja magába a gyermek. Ha azonban a gyermek itt is olyasmit lát és hall, ami nem igaz, akkor megalapozzuk a hazugságot, nem pedig megelőzzük. Ha az anya minduntalan azt mondja:­­Csak apátok meg ne tudja valahogy’, ha tüntető szívességgel fogad­nak olyan személyeket, akiket kevéssel előbb, a gyermek je­lenlétében, szapultak, ha a felnőtt háziak titkos utakon járnak és minden lehető módon becsapják egymást, akkor nem lenge­dez az a jó szellő, amely az igazságot és igazságszeretetet szol­gálja.“23 Tehát ne legyenek egymás előtt titkaink. Ne hozzuk a gyer­mekeket olyan helyzetbe, hogy mások előtt szándékosan el kelljen hallgatniok valamit! Mennyire magától értetődőnek lát­szik ez és mégis, milyen gyakran vét ellene egy-egy meggon­dolatlan szülő! Csak egy példát a sok ezerből! Hebbel Frigyes, a költő, beszéli el gyermekkoráról szóló emlékezéseiben é4 töb­bek között a következőket: „Egy másfajta jelenetre is em­lékszem zsenge koromból; legrégibb emlékem ez és talán har­madik életévemre esik, ha ugyan nem még a másodikra. El­mondhatom, a­nélkül, hogy szüleim szent emléke ellen vétenék, mert aki megütközik rajta, az nem ismeri az alsóbb néposztá- 23 A. Mathias: Wie erziehen wir unseren Sohn Benjamin? VIII. kiadás, Leipzig, 1911, a 127. lapon. 24 Hebbel: Meine Kindheit, 11. lap.

Next