Kisdednevelés, 1942 (67. évfolyam, 1-12. szám)
1942-01-01 / 1. szám
t is. Érezték, hogy benne valamilyen nagy géniusz testesült meg. Az ifjak, ha találkoztak vele az utcán, szent meggyőződéssel e szavakkal mutattak rá: Itt megy a magyarok Istene! S mi teszi nemzetünk tanítójává? Erős esze, tanulás és dús élettapasztalat árán szerzett mérhetelen tudása, mélységes erkölcsi érzülete s az a szenvedélyes vágya, hogy szellemének égi világosságát embertársaira, fajtájára kiárassza, nekik világot gyújtson. Szent tűzzel teli írásainak tömege mutatja, hogy valóban nemzetünk tanítója. Ezekből az írásokból „egekbe nyúló hármas piramisként“ emelkedik ki —• Arany Jánossal szólva— a Hitel, Világ és Stádium c. műve. De még egyéb alkotásaival is tanítani, nevelni akart bennünket: a jelképpé vált Híddal az adózásra akarta ránevelni az adózni nem akaró nemességet, a Casinóval társulásra igyekezett szoktatni az individualizmusra hajló magyarságot, az Akadémiában a kövek beszédével hirdette nekünk: „Nyelvében él a nemzet!“ A lóversenyben az ország fővárosába szoktatta a hazájuktól elidegenedett főurakat és az állattenyésztés fontosságát hirdette nekünk. A Tisza szabályozásával „fajtánk bölcsőjét“, a magyar parasztságot törekedett jobb anyagi léthez juttatni, mert szent meggyőződésként hirdette, hogy a magyar paraszt fajtánk utolsó gyámola. A vasutak s a hajózás megteremtésével a világkereskedelembe óhajtotta hazánkat bekapcsolni s anyagi felvirágzásunkat előmozdítani s ezenkívül Pestet — a porból és sárból kiemelve — a magyar szellemi és gazdasági élet központjává tenni. A Vaskapu szabályozásával meg a magyarságnak, mint kelet népének figyelmét kelet felé akarta irányítani. De ki győzné az alkotómunka e magyar hőse alkotásainak végtelen sorát. Legnagyobb alkotása mégis egész élete volt: a fiatalkori léhaság hínárjaiból az erkölcsiség oly magaslataira küzdötte föl magát, amely már nincs messze az életszentség ormaitól. S egész élete szent szózatként harsogja felénk legfőbb tanítását: Légy hű fajtádhoz! Ő nemcsak a legnagyobb, hanem a leghívebb magyar is. Az új Magyarországnak valóban ő a megalapítója! Minden magyartól a legnagyobb lelkeket megillető tisztelet jár ki neki. Széchenyi saját életének fordulataiban tapasztalta, hogy a nőnek mily fontos szerepe van a nemzet életében. Temérdek más, férfias munkájának gondjai közt, nem feledkezett meg a magyar nők neveléséről sem. A honunk szebb lelkű asszonyaihoz írt Hitel ajánlásában eszményképet rajzol, életprogrammot tűz ki számukra, e soraiban: „Annyi nemes és szép, ami az emberiséget fölemeli, a Ti nemetek műve. Ti viszitek karjaitokon az életbe a kisdednevendékeket s jó polgárrá nevelitek; a Ti nemes tekintetekből szí a férfi lelkierőt s elszánt bátorságot. S ha élete alkonyodik a haza ügyében, Ti fontok koszorút homloka körül. Ti vagytok a polgári erény s nemzetiség védőangyalai, amely Nélkületek, higyjétek el, soha ki nem fejtik vagy nemsokára elhervad, mert Ti vontok minden körül bájt és életet. Ti emelitek Egekbe a port s halhatatlanságba a halandót. Üdvözlet és hála Néktek!“