Kisdobos, 1952 (1. évfolyam, 1-9. szám)
1952-04-01 / 1. szám
ség bús könnyét, sötét tudatlanság ólomsúlyú könnyét. Olyan nehéz volt a népe három könynye, szegény Gergely vitéz görnyedezve vitte. Lassú repüléssel száz év hogy elszállott, Gergely is visszaért Bölcseség kútjához. Örömmel csobogott a Bölcseség kútja, hogy Gergely vitéznek visszatért az útja. Vize tiszta cseppjét a könnyekhez tette, azután így hangzott a bölcs kút beszéde : «Eredj Gergely vitéz, utad legyen áldott, nép nagy emberének jó munkát kívánok !» Bölcs kútnak vizével Gergelyünk továbbment és meg is érkezett Bátorság vizéhez. Bátorság vizének habja vígan zúgott, mikor Gergely vitéz ismét föléhajlott. Vize bátor cseppjét szelencébe tette s nép nagy emberének e szék *' üzente : «Dacolj száz halállal, ádáz ellenséggel, bátor lesz a szíved és győzői a néppel !» ’ Gergely e beszédet megköszönte szépen s elindult Adára lassú, fáradt lépttel, Bátorság vizének s bölcs kútnak cseppjével s népe három súlyos, szomorú könnyével. — Adán nem találta öregasszony házát, az öreg ház helyén másik házikó állt. Bekopogott Gergely s köszönt, ahogy illett: «Minden jót a háznak s a szegény embernk.» «Minden jót neked is,» így szólott a gazda. Fáradt, vén vendégét kenyérrel kínálta. Míg Gergely falatját élvezettel ette, gazda kicsi fia felkúszott térdére, így szólott Gergelyhez : «Igen öreg vagy már, nagy útról jöhettél, szeretném, ha nékem a népről mesélnél.» Gergely mesélt s hogy a gyermek arcát nézte, egyre sebesebb lett szíve lüktetése. Kérdezte gazdáról : «Mikor lesz kisfiad születése napja?» Felelte a gazda : «Éppen ma van Mátyás születése napja.» Arany szelencéjét Gergely elővette és nagy szeretettel Mátyás életete?"Komoly volt beszéde : «Arany szelencémnek drága a tartalma. Bátorság vizének van benne egy cseppje. Egy cseppjét elküldte a Bölcseség kútja. látom könny van benne népünk bús rabsága, nagy tudatlansága, súlyos szegénysége. Benned bízik népünk, te vagy reménysége." Az arany szelencét Mátyás elfogadta, Gergely minden szavát a szívébe zárta. Gergely elbúcsúzott, vidám lett az útja, drága népe sorsát jó kezekben tudta. írta: Deresz Lili Rajzolta: Vadas? György