Kisdobos, 1959 (8. évfolyam, 2-11. szám)

1959-02-01 / 2. szám

5­ PONT. A KISDOBOS ELVÉGZI FELADATAIT Jóska és Kati testvérek. Az iskolában dereka­san tanulnak, ügyesek, szorgalmasak. Ha az ember másodikba jár, mint Kati és ne­gyedikbe, mint Jóska, nagyon elfoglalja a ko­moly munka. Tanulás után is akad elfoglaltság. Édesanya is dolgozik s nemegyszer megkéri őket: — Hozzátok fel, gyerekek, a kenyeret és a tejet. Jóska és Kati minden héten öt-öt forint zseb­pénzt kap. Mégis, egy napon különös dologgal hozakodtak elő. — Igazán mondom, anyu, a mi osztályunkban minden gyereknek nagyon sok pénze van — kezdte Kati a fondorlatot. — Mindenre jut nekik. — Ugyan honnan van pénzük, és mire kell az nekik? — kíváncsiskodott édesanya. — Tudod, anyu, az úgy van, hogy aki ötöst szerez, az otthon jutalmul pénzt kap. Van, aki kerek öt forintot. Azon pedig azt vesz, amit akar. Rágógumit, pörgettyűt, moziba megy, vagy amit kíván. — Az én osztályomban is sokat keresnek a fiúk! — jelentette ki Jóska. — Nono, hogyan keresnek? — Dolgoznak otthon. Egy boltba szaladás mondjuk két forint, tüzelőcipelés, cipőpucolás szintén. Mindenért pénz jár. Nagyon érdekes. — Jól van, próbáljuk meg mi is — mondta édesanya komolyan. A gyerekek megörültek. Izgatottan tárgyalták, mennyi pénzt kereshetnek és mire költik majd azt. Minden munkájukról jegyzéket vezettek és igen büszkék voltak arra, hogy lám, ők milyen hasznosak. Egy este lemásolták feljegyzéseiket és benyújtották szüleiknek a számlát. S ekkor meglepő dolog történt. Édesanya is elővett egy szépen megírt szám­lát. Az sokkal rövidebb volt ugyan, mint az övéké, de ilyen tételek szerepeltek rajta: „Apu különmunkája gyerekek nyaralásáért”, „Anyu munkája Kati új ruháján (kétszer éjfélig)”, „Jós­kának új síbakancs Anyu kalapja helyett”, „Opera helyett, Kati vendégeinek kedvéért, társasjáték”. A két gyerek tágra nyílt szemmel nézte az írást. — Csodálkoztok, hogy nem írtunk számokat ? — kérdezte apu. — Gondoltuk, majd ti meg­állapítjátok az egyes tételek értékét. — Ezeknek a dolgoknak, azt hiszem, nincs kialakult áruk — jegyezte meg édesanya. — Mi ugyanis nem azt írtuk fel, amit kötelességből te­szünk értetek, például az egész napi munkát, takarítást, mosást, főzést, hanem csak azt, amit azon felül próbálunk teljesíteni, hogy örömet szerezzünk nektek. Kati elpirult, lehajtotta fejét, de Jóska felkiál­tott. — Hidd el, anyu, mi is így gondoltuk! — Hát persze! — toldotta meg Kati. — Hi­szen a tanító néni is azt mondja, hogy a tanu­lás kötelesség! — Azért nem jár jutalom — állapította meg Jós­ka, és erélyesen kihúzta számlájukról ezt a tételt. — S mi igazán szívesen lemegyünk a boltba, neked úgyis nehéz a lépcsőn szaladgálnod. •— Az igaz — vélte Anyu. — De ti mégis­csak sokat dolgoztok. Mennyit ér például a cipő­tisztítás ? — Csak nem gondolod, hogy piszkos cipőben járnék? — tiltakozott Jóska sértett önérzettel. — No igen, de pénzre mégiscsak szüksége­tek lenne! — Olyan szamárságokra mi nem költünk, mint a többiek. Különben is, van zsebpénzünk. —­ Sőt, moziba is elvisztek — nyilatkoztatta ki Kati. Jóska suttyomban már össze is gyűrte a gon­dosan megírt számlát, de édesanya kikapta a kezéből. — Nem úgy van az! Még meg sem néztem, mennyi jutalom jár nektek. Kati erre odasimította bodros fejét Anyuhoz, úgy duruzsolta: : — Mi szeretjük egymást, ez a jutalom. MAJOROSNÉ GYŐRI ERZSÉBET Rajz: SZŐNYI GYULA

Next