Kisdobos, 1982 (31. évfolyam, 1-6. szám)
1982-01-01 / 1. szám
Simon Emil: HÓNAPOK Január jégpáncélt szorít az utakra, északi szeleknek dudáját fuvatja. Kéményünkben éjjel zúgnak, marakodnak, jégcsap-sárkányfogak harapják a holdat. Február felölti fekete csizmáját, ballag a réteken, folyókon is átvág. Minden lépés nyoma jégviharok fészke, kikelnek, s rohannak vadul fütyörészve. \ l **d#K* ia*** ^ill \ \e%tV& \ S»v \ e^veVVveVeV,\c\ió^* Március melege patakokat ébreszt, erdők vak homályát szoktatja a fényhez. Szelíd ibolyákkal jelöli az ösvényt, melyen víg tavaszunk elindulhat tüstént. Április álmosan ásít, mint a lusta, felhők mögé bújva, napját átalussza. Fejedre egyszerre esőt, fényt, havat szór, aztán rád mosolyog: — Ugye, nem haragszol?