Kisdobos, 1984 (33. évfolyam, 1-9. szám)

1984-01-01 / 1. szám

Más, mert új Soha nem felejtem el azt a délutánt, amikor édes­anyám közölte: ma, az esztendő utolsó napján nagy ajándékot kapok. Velük, a felnőttekkel együtt meg­várhatom az éjfélt, az új év érkezését. Büszke voltam. Úgy tűnt, ettől majdnem felnőtté válok magam is, hi­szen rendesen már fél kilenckor megkaptam a „jéjsza­­kát-puszit”. Kint hó volt és hideg. A kályhában pat­togott a tűz , a távfűtés messze volt még. Fánkot ettünk, rádiót hallgattunk. Televízió akkoriban nem volt még. Kilopakodtam az udvarra. Vártam. Talán látok majd egy ballagó öregembert, s egy vele szemben siető kis­gyereket — ahogyan azt a mesékben megírták. De nem jött senki, csak éjfél után a szomszédok, hogy koccintsanak és boldog új esztendőt kívánjanak. Azóta elment sok régi év, és sok új érkezett. Akadt köztük jó és rossz is. De egyvalami megmaradt a leg­első átvirrasztott szilveszter hangulatából: a várako­zás és a kíváncsiság. Milyen lesz? Szebb, jobb, mint amilyent várok és várunk? Vidámabb? Nehezebb? Gyakran mondogatják, hogy az ember saját kezében tartja a sikert és a szerencsét. Ez féligazság! Mert mire jutna a család, rokonok s barátok nélkül? Hiszen az ember örülni sem tud igazán, ha egymaga van! A leg­drágább játék sem ér semmit, ha nincs, akinek azt megmutasd — nem dicsekvésből, hanem mert társul hívod, játékba. Kérlek, ne lepődj meg, ha most azt olvasod, hogy téged felnőttek hívnak játszani! Így van, hiszen tu­dod, a Magyar Úttörők Szövetségének Konferenciája decemberben tanácskozott. Ott sokat beszéltek arról is, milyen játékos, okosan vidám lehet a te, a ti kisdo­bos és úttörőéletetek. Hát mi így kezdjük ezt az új esztendőt, mely más, mint a régi volt. Még csak barát­kozunk vele, levelünkre néha a régit írjuk. Még át kell élnünk sok mindent ahhoz, hogy 1984 szilveszterén azt mondhassuk, hogy szép volt és vidám, sokat ne­vettünk, játszottunk, hasznos dolgokat tettünk. A cse­csemőből sok minden lehet felnőtt korára. Valahogy így van ez az új esztendővel is. Rajta, ismerkedjünk vele­ Joó Katalin

Next