Kisdobos, 1985 (34. évfolyam, 1-5. szám)

1985-01-01 / 1. szám

Simon Emil Mulatozóknak Beköszönt a Szilveszter, vacsora-ízekkel. Elvégre évvége, igyunk a medvére, ha nem is őérte, talán a bőrére.­­ Nézek a komámra, mit tölt a pohárba. Megkínál, s rámnevet, s hörpöljünk szörpöket! Édeset? Keserűt? Vendég jött, le sem ült, havasok magasan­­ fut tovább, szaporán. Éjszaka mulattunk, tört a szék alattunk, hajnalban hallgatva nézünk az ablakra. Most dereng, most pirkad, út s hidak megnyílnak. Valaki érkezik, hallani lépteit. Marsról jött? Messzebbről? Boldog új esztendőt! Mese a farkasról, aki pásztorkodásra adta a fejét Moldvai magyar népmese nyomán írta Kóka Rozália mesemondó Volt egyszer egy nagy farkas, kiült egy hegy tetejére. Arra ment egy bornyúcska, ballagott ki a legelőre. Nekiszökött a farkas: — Bornyúcska, most megeszlek! — Ne egyél meg most jó farkas, éhes va­gyok és sovány. Majd jó kövéren, jóllakot­­tan visszajövök s akkor egyél meg! A farkas nem volt nagyon éhes, eleresz­tette a borjút. Egyszer csak jött egy ló, ne­kiszökött a farkas: — Him, hám, hám! Megeszlek, te ló! — Ne egyél meg most kedves farkas, so­vány vagyok és nagyon éhes. Mikor jó kö­véren visszajövök, akkor egyél meg! A farkas eleresztette a lovat is. Ekkor arra jött egy disznó. Nekiugrott a farkas.

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék