Kisdobos, 1985 (34. évfolyam, 1-5. szám)

1985-01-01 / 1. szám

— Én semmit sem vettem neki — dühödött fel a papa. — Ő az, aki a pénzét gondolkodás nélkül el­pocsékolja, én nem mondtam neki, hogy vegye meg ezt az idétlen lámpát. S kérdem én, kitől örö­kölhette e lehetetlen mániát, hogy kiszórja a pén­zét az ablakon? — Ez nem is idétlen lámpás — kiáltottam. — Ő — folytatta a mama—, értem már a finom kis célzást, de szeretném megjegyezni, hogy a nagy­bátyám kilábal a csődből, míg a te Eugene fivéred... — Nicolas! — fordult hozzám a papa —, menj fel játszani a szobádba! Van külön szobád, nemde? Tehát menj szépen oda. Egy kis elintéznivalónk van a mamával. Én felmentem a szobámba, s tükör előtt kezd­­tem szórakozni. Állam alá tettem a lámpát, s így egy kísértetre hasonlítottam, aztán a számba vettem, kívül piros lett tőle az arcom, majd a zsebembe dug­tam, a fény átszűrődött a nadrágomon keresztül. Éppen a banditák nyomait akartam felkutatni, ami­kor mama vacsorához hívott. Az asztalnál senki sem volt vicces kedvében, ezért nem is mertem elő­hozakodni azzal a kéréssel, hogy le szeretném ol­tani a villanyt evés alatt, de titokban azért remény­kedtem, hogy hátha kimegy a biztosíték — mint ez néha megesik —, bizony akkor mindenki örülne a kis lámpámnak, aztán vacsora után lemehetnénk a papával a pincébe, s én világítanék, míg a biztosí­tékot beteszi. Sajnos, semmi sem történt, de nagy örömömre almatorta is volt vacsorára. Lefeküdtem, s az ágy­ban egy könyvet kezdtem olvasni a zseblámpával. De a mama benyitott. — Nicolas! — kibírhatatlan vagy! Oltsd el a lámpát és aludj rögtön! Vagy inkább add csak ide nekem! Holnap majd megkapod. — Jaj! Nem! Nem! — üvöltöttem. — Hadd maradjon nála — kiáltotta be a papa —, legalább egy kis béke lesz a házban. Mama mély sóhajtások közepette kivonult a szo­bából, én meg zseblámpámmal a takaró alá bújtam, olyan klassz volt ez így, el sem tudjátok képzelni. Aztán elaludtam. Amikor a mama reggel felébresztett a lámpa az ágy alatt hevert, kiégett, nem világított többé. Az elem biztosan kimerült, s nem tudjuk pótolni. — Jobb is így! — jelentette ki a mama. — Menj mosakodni, Nicolas! Reggelizés közben a papa így oktatott. — Hallgass ide, Nicolas! Hagyd abba a szipáko­­lást! Mi ebből a tanulság? Olyasmit vettél a tőlem kapott pénzen, amire egyáltalán nem volt szüksé­ged, és azonnal tönkre is tetted. Ezentúl ügyesebb légy! Ma este a papa és a mama megtudják majd, hogy mennyire ügyes lettem. Az iskolában sikerült elcse­rélnem az elromlott zseblámpámat Rufus rulett­jének remek sípjára, amely kifogástalanul működik. Franciából fordította: Kerékgyártó Erzsébet Gaál Alma rajza 7

Next