Kisebbségkutatás, 1996 (5. évfolyam, 1-4. szám)
1996 / 1. szám - Cholnoky Győző: Magyarok és szlovákok
biztonságpolitikával, kisebbségvédelemmel foglalkozó előadások kerültek mondhatni pártatlan szakértők szerzőségében, a másodikban pedig szintézisbe foglaltuk az egyes történelmi korszakokra vonatkozó magyar és szlovák kutatók értékelését. Tettük ezt azzal a szándékkal, hogy ha a nemzeti fejlődés és a kisebbségi jogok kérdésében a magyar és szlovák álláspont korántsem közeledik egymáshoz, legalább az egyazon jelenségre vonatkozó eltérő nézetek kapjanak világos kontúrt. A szövegek elemzése nyomán azonban (most is) kitűnt, a különbségek nem elsősorban az események megítélésében térnek el egymástól, sokkal inkább a stílusban: az egyik oldalon a tárgyilagos hangvétel, a másikon olykor a romantikus szertelenség dominál. A szlovák vonatkozású írások közül említjük még Kocsis Károly dolgozatát. Szerzőnk a szlovákiai közigazgatási változások, átszervezések történetét elemezve mutatja ki, hogy a most tervezett átalakítás az elmúlt 70 évben jelentős előzményekkel „büszkélkedhet”. Írása végén tájékoztat a három legismertebb átszervezési javaslatról; közülük rokonszenve érezhetően az Együttélés (dél-tiroli ihletésű) tervezete felé fordul. * Kukorelli István és Tóth Sándor (a Magyar Kisebbség hasábjain) egyaránt a román alkotmányozás elveit és az 1991. évi alkotmány szövegét elemzik. Egymástól független, mégis egybehangzó álláspontjuk szerint a román törvénykezés mindenkor francia mintát követett, és követ a rendszerváltás után is. Tóth Sándor kifejti még, hogy az alkotmány nem elégedhet meg az individuum védelmével, de figyelemmel kell lennie az államnál szűkebb körű közösségek jogaira. Ez esetben nem pusztán kisebbségi jogokról van szó; a probléma ennél sokkal átfogóbb: a társadalomnak szembe kell néznie (Szekfű Gyula szavaival) „az etatizmus, a fenyegető állami túlhatalom” veszélyével. * Térben távolabbi jelenségekre térve át az észak-írországi konfliktusok 25 éves történetét áttekintve O’Duffy kifejti: annak valódi gyökerei nem felekezeti fanatizmusban és indulatokban keresendők, hanem a két közösség (nacionalisták és unionisták) vezető elitjének politikai aspirációiban. És ez a megfigyelés számunkra is figyelmeztető, mert érvényessége talán kiterjeszthetőnek látszik a nemzeti mozgalmak egészére. A Terrorism and Political Violence c. folyóirat különszáma megcáfolni látszik azt a széles körben elterjedt nézetet, amely szerint az et- 2