Kisebbségkutatás, 2000 (9. évfolyam, 1-4. szám)

2000 / 2. szám - NEMZETI ÉS ETNIKAI KISEBBSÉGEK TÖRTÉNETE - S. Benedek András: Zaripova, R.K: A baskir parasztság a NEP korszakában

A klimatikus és gazdasági körülmények a keleti, erdős és sztyeppés hegyi terüle­ten a külterjes földművelés mellett elsősorban az állattenyésztésnek kedveztek, nagy földterület-igénnyel, míg az északnyugati területeken a kisebb terület-igényű növénytermesztés volt a jellemző. A köztársasági vezető apparátus ezt figyelembe is vette, és az előbbiben 25, a másodikban 5 gyeszjatyina földminimumot írt elő. Ennek kijelölését azonban akadályozta az éhségévekben nagy számban beáramló migránsok erőszakos földfoglalása, erőszakoskodásaik. A földviták 40,7%-a különböző nem­zetiségek közti konfliktust rejtett. (A jobbágyrendszertől már a 18. században elbú­csúzó, törzsi arisztokráciáját, nemzetségek szerinti tagolódását egészen a forradalma­kig megőrző, eredetileg finnugor származású, a tatár írásbeliséget magáénak való s csak 1923-ban nemzetté nyilvánított baskírok eredeti szállásterületeiken abszolút többséget képeztek, csak néhány orosz kereskedő és hivatalnok élt falvaikban. A hú­szas évektől kezdődő orosz beáramlás következtében azonban ma Baskíria közel négymilliós lakosságának csupán egyharmadát teszik ki.) Az eredendően állattenyésztő baskíroknak nem volt megfelelő felszerelésük a föld megműveléséhez. Elterjedt ezért a földbérlet és a bérmunka, azok minden szo­ciális vonatkozásával. Különösen jellemző volt ez a hegyvidéki területekre, ahol tel­jes baskír falvak adták bérbe földterületüket az orosz bérlőknek. Nem ritkán éppen saját földjükön vállaltak bérmunkát, igen kis munkabérért. A baskír parasztság lényegében saját hagyományos életmódjának és társadalmi berendezkedésének lett az áldozata. A társadalmi viszonyok szabályozására az alapvetően osztályszempontú adórend­szer szolgált. S bár a keleti kantonokban állapították meg a legalacsonyabb adót, a baskír parasztok ennek megfizetésére sem voltak képesek, a termés gyakran keve­sebbnek bizonyult, mint a lerovandó adó. Ennek a következménye lett az éhínség, a munkát adó iparterületekre való elvándorlás, a gazdaságok és családok széthullása. Az önvédelem egyik formája a vagyon és a termés eltitkolása volt. A bérlők mun­kásaikat nem vallották be, azok pedig abban bíztak, hogy szegénységük okán adó­jukat úgyis elengedik. Racionális volt ez a viselkedés, hiszen a kulákgazdaságok adója előbb 17-szeresen, az évtized második felében 29-szeresen múlta felül az át­lagot. Jellemző volt a NÉP korszakában a spontán kooperáció, bár a nehéz gazdasági kö­rülmények miatt Baskíriában ez mérsékeltebb volt. (1928-ban a köztársaságban ezek aránya 28,4%, míg Oroszországban 53,7%). Specifikus volt a társadalmi rétegződés is. A baskír parasztok nagy része a szegény vagy napszámos réteghez tartozott, de a középparasztok gazdasági helyzete sem volt jobb az orosz szegényparasztok életszín­vonalánál. Mint az egész országban, itt is tapasztalható lett a középparaszti gazdasá­gok térhódítása, az objektív körülmények miatt azonban a NEP-korszak végére még­is nőtt a szegényparasztok aránya. Az a kettősség, amely minden hagyományos paraszti életformában élő emberre jellemző -, hogy ti. egyszerre volt közösségi ember, a kollektív gazdaság híve, vala­mint individualista tulajdonos­­, még inkább jellemző volt a baskír falura, amelynek lakói képtelenek voltak a felgyorsult társadalmi események befogadására. A fizioló­giai normák határán élő, alacsony termelékenységgel és kevés elkötelezettséggel dol­gozó parasztok „nem váltak a szocialista felhalmozás eszközeivé”. S. Benedek András

Next