Kisebbségkutatás, 2007 (16. évfolyam, 1-4. szám)
2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - A KISEBBSÉGI MAGYAROK NYELVHASZNÁLATA - Csiszár Rita: A kétnyelvű családi kommunikáció különböző típusai a migráns eredetű bécsi magyar diaszpóra és az alsóőrsi (Burgenland) őshonos magyar kisebbség körében
Csiszár Rita sérletet. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek az elrendezések (i) minden esetben a prototipikus nyelvválasztást modellezik, tehát jelöletlen helyzetekre vonatkoznak,s azt mutatják meg, hogy a család tagjai otthoni környezetükben, közvetlen családtagjaik jelenlétében általában melyik nyelvet használják egymással folytatott kommunikációjukban; és (ii) bár a különböző modellek hasznos és rengeteg tanulsággal járó elvonatkoztatások, a gyakorlat sokszínűségét teljes egészében mégsem képesek megragadni. Házastársak közötti kommunikáció A házastársak közötti kommunikáció során a nyelvválasztást leginkább az határozza meg, hogy a társak nyelvi kompetenciájának összege melyik nyelv esetében nagyobb. Különösen igaz ez a megállapítás a vegyes házasságban élőkre, ahol az osztrák partner magyar nyelvi kompetenciájának hiányában - a házastársak közös nyelvévé szinte automatikusan a német válik. Az általam vizsgált mintában (és interjúpartnereim ismeretségi körében) a vegyes házasságban élők - egy kivétellel - mindig az államnyelvet választották. Az első generációs magyar anyanyelvű adatközlők jelöletlen helyzetekben minden esetben magyarul beszélnek egymással függetlenül attól, hogy mikor vándoroltak ki Ausztriába, illetve, hogy az anyaországból vagy Erdélyből származnak-e. (A fenti „szabály” alól bécsi interjúpartnereim között egy kivételre leltem.6 7) Alsóőrben a házastársak magyar anyanyelve önmagában még nem jelent biztosítékot arra nézve, hogy egymás között is a kisebbségi nyelvet használják; az anyanyelv és a ténylegesen használt nyelv összefüggésében a nyelvválasztás más színtereihez hasonlóan - a korta 4 Az ún. jelölt helyzetekben a kétnyelvű kommunikációs partnerek nyelvválasztása a résztvevőik, a helyszín, a téma stb. függvényében módosul(hat). 5 Ebben az esetben a vegyes házasság ellenére a magyar vált a házastársak közötti kommunikáció nyelvévé. A férj 1956-ban hagyta el Magyarországot, későbbi felesége - bár magyar kötődése nem volt - már megismerkedésük előtt is vonzódott a magyar népi kultúrához és nyelvhez (az egyetem magyar szakának hallgatója volt). Az 1956-ban Magyarországról elmenekült gyermektelen házaspár, a feleség „egyik napról másikra jött döntésének” hatására németül beszél egymással, mióta Ausztriában élnek. A férj nagyon neheztel feleségére emiatt, a nyelvválasztás gyakori konfliktusok forrása a családban. A férj Ausztriában élő magyar rokonaitól megtudtam, hogy a feleség a náluk tett látogatások során is ragaszkodik a német nyelvhez, annak ellenére, hogy ők (mint vendéglátók) - alacsonyabb német nyelvi kompetenciájuk miatt - anyanyelvüket részesítenék előnyben. A feleség a vendégség során is csak németül válaszol beszélgetőpartnereinek magyarul feltett kérdéseire. Az egyes generációk pontos meghatározásának és egymástól való elkülönítésének nehézségei éppen a fokozatos nyelvcsere jellegéből adódnak. A nyelvválasztási szokások széles körű megváltozása nem köthető egyetlen történelmi eseményhez, illetve jogi szabályozáshoz sem, ebből adódóan csak hozzávetőlegesen határozhatók meg.