Kisebbségkutatás, 2007 (16. évfolyam, 1-4. szám)

2007 / 2. szám - TANULMÁNYOK - A KISEBBSÉGI MAGYAROK NYELVHASZNÁLATA - Csiszár Rita: A kétnyelvű családi kommunikáció különböző típusai a migráns eredetű bécsi magyar diaszpóra és az alsóőrsi (Burgenland) őshonos magyar kisebbség körében

Csiszár Rita sérletet. Fontos azonban megjegyezni, hogy ezek az elrendezések (i) minden esetben a prototipikus nyelvválasztást modellezik, tehát jelö­letlen helyzetekre vonatkoznak,s azt mutatják meg, hogy a család tagjai otthoni környezetükben, közvetlen családtagjaik jelenlétében általában melyik nyelvet használják egymással folytatott kommuni­kációjukban; és (ii) bár a különböző modellek hasznos és rengeteg ta­nulsággal járó elvonatkoztatások, a gyakorlat sokszínűségét teljes egészében mégsem képesek megragadni. Házastársak közötti kommunikáció A házastársak közötti kommunikáció során a nyelvválasztást legin­kább az határozza meg, hogy a társak nyelvi kompetenciájának összege melyik nyelv esetében nagyobb. Különösen igaz ez a megálla­pítás a vegyes házasságban élőkre, ahol­­ az osztrák partner magyar nyelvi kompetenciájának hiányában - a házastársak közös nyelvévé szinte automatikusan a német válik. Az általam vizsgált mintában (és interjúpartnereim ismeretségi körében) a vegyes házasságban élők - egy kivétellel­ - mindig az államnyelvet választották. Az első generációs magyar anyanyelvű adatközlők jelöletlen hely­zetekben minden esetben magyarul beszélnek egymással függetlenül attól, hogy mikor vándoroltak ki Ausztriába, illetve, hogy az anyaor­szágból vagy Erdélyből származnak-e. (A fenti „szabály” alól bécsi interjúpartnereim között egy kivételre leltem.6 7) Alsóőrben a házastársak magyar anyanyelve önmagában még nem jelent biztosítékot arra nézve, hogy egymás között is a kisebbségi nyelvet használják; az anyanyelv és a ténylegesen használt nyelv össze­függésében­­ a nyelvválasztás más színtereihez hasonlóan - a kort­a 4 Az ún. jelölt helyzetekben a kétnyelvű kommunikációs partnerek nyelvválasz­tása a résztvevőik­, a helyszín, a téma stb. függvényében módosul(hat). 5 Ebben az esetben a vegyes házasság ellenére a magyar vált a házastársak kö­zötti kommunikáció nyelvévé. A férj 1956-ban hagyta el Magyarországot, későbbi felesé­ge - bár magyar kötődése nem volt - már megismerkedésük előtt is vonzódott a magyar népi kultúrához és nyelvhez (az egyetem magyar szakának hallgatója volt).­­ Az 1956-ban Magyarországról elmenekült gyermektelen házaspár, a feleség „egyik napról másikra jött döntésének” hatására németül beszél egymással, mióta Ausztri­ában élnek. A férj nagyon neheztel feleségére emiatt, a nyelvválasztás gyakori konflik­tusok forrása a családban. A férj Ausztriában élő magyar rokonaitól megtudtam, hogy a feleség a náluk tett látogatások során is ragaszkodik a német nyelvhez, annak ellenére, hogy ők (mint vendéglátók) - alacsonyabb német nyelvi kompetenciájuk miatt - anya­nyelvüket részesítenék előnyben. A feleség a vendégség során is csak németül válaszol beszélgetőpartnereinek magyarul feltett kérdéseire.­­ Az egyes generációk pontos meghatározásának és egymástól való elkülönítésé­nek nehézségei éppen a fokozatos nyelvcsere jellegéből adódnak. A nyelvválasztási szo­kások széles körű megváltozása nem köthető egyetlen történelmi eseményhez, illetve jogi szabályozáshoz sem, ebből adódóan csak hozzávetőlegesen határozhatók meg.

Next