Kisebbségkutatás, 2010 (19. évfolyam, 1-4. szám)
2010 / 3. szám - KISEBBSÉGI POLITIKA - Komáromi Sándor: Isensee, J., Hecker, W., Massarat, M., Nelhiebel, K: Érvek és ellenérvek a minaret-témában
Kisebbségi politika 475 jogos önvédelme az antagonikus másság demonstratív megjelenésével, mi több: uralmi jelvényével szemben; az iszlám vallás intézményessége eleve sem illeszkedik a befogadó szféra vallásigazgatásához; ugyan, létezik-e egyéb lehetőség, valamiféle „euroiszlám”? A szuverén kultúráját nemzedékről-nemzedékre az iskolai nevelés útján továbbadó-újrateremtő nemzeti közösség a maga oktatási intézményeiben az integrációs felzárkóztatás elképzelésével kellő teret ad a migráns újgeneráció társadalmi tanulásának, de nem kényszeríthető a napi szembesülésre a privát környezete külön kultúráját megjelenítő tanuló vagy pedagógus önkikülönítésével, amit megjelenése, öltözéke külső jelvényeivel hirdet. Állami fenntartású iskolákról lévén szó, az egységes iskolarend kötelező szabályainak az iszlám vallási hátterű migráns is feleljen meg a szülői, illetve intézményi kötelezettségek kölcsönössége talaján, amibe a befogadó társadalomban a fiatalkorúak államilag garantált jogai is beletartoznak. Az iszlám vallási és mentális másság előretörése láttán a nyugat emberét és a német nemzeti közösség polgárát immár a félelem keríti hatalmába. 2. Konfliktussal együtt is: integráció! Kihegyezett, vaktában lövöldöző tézisek bizonyosan célt tévesztenek. Meszsze nem bizonyított tétel az iszlám alapú másság ’’integráció-rezisztenciája”. A populista Svájci Néppárt által kezdeményezett népszavazás eredményének a német szövetségi parlament pártjaiból nem tapsolt senki. A minaret politikai minősítése: teoretikus túlkapás, a vallási egyenlőséget garantáló alkotmánycikkely például Németországban a formákra, szimbólumokra nézve sem ismer megkülönböztetést. A fejkendő-ügy az az egy pont, ahol — közszolgálati megközelítésben jogalappal bírhat az elutasítás. Sommás összesítésben a „bevándorlók” és a nemzeti közösség vagy valamiféle „törzslakosság” (benne az állampolgársággal felruházott jövevények!) szembeállítása viszont megint csak téves, hamisan egyszerűsítő prekoncepció: az állampolgári közösség efféle megosztását a fennálló jogrend nem ismeri. A lényegében mindenkor helyi szintű ellentétek kard-ki-kard jelszóval indító elmérgesítése helyett az érvelő-meggyőző vita útján is lehetséges haladni. Nem igaz, hogy a bevándorló fél elutasító lenne ilyen esetekben (mint az bebizonyosodott például a kölni minaret kihangosítása körüli vitában), ez éppen fordítva, a „bennszülött” xenofób csoportok magatartására jellemző. Mindent összevetve szükségtelen kongatni a vészharangokat, az erre elvesztegethető energiákat fordítsuk inkább a konfliktusmegelőzésre, illetve konfliktusfeloldásra a migráns integráció kimunkálása érdekében!