Kisebbségkutatás, 2011 (20. évfolyam, 1-4. szám)
2011 / 2. szám - SZEMLE: NEMZETI TUDAT, NEMZETI ÉS ETNIKAI FOLYAMATOK - Komáromi Sándor: Schmidtke, O: Munkaerő-migránsok: "árucikk" és befogadtatás között
Nemzeti tudat, nemzeti és etnikai folyamatok 271 Munkaerő-migránsok - „árucikk” és befogadtatás között Schmidtke, Oliver: Einwanderer als Ware. Wie die Marktlogik Migranten aussortiert. = Blätter für deutsche und internationale Politik, 2010. 10. no. 51-57. p. A Németország felszámolja önmagát című, Thilo Sarrazin-féle pamflet nyomán örvénylő vita tehetetlenül vergődik ama feloldhatatlannak látszó ellentmondás terében, mely az idegenfoglalkoztatás gazdasági kényszere és a másság tömegeinek pszichoszociális terhe között feszül. Akármi legyen is a könyv vitatható alkalmi-egyedi üzenete (kultúra-, integritásféltés, mentális averzió?), mindenesetre keresztül-kasul szántja a bevándorlási politika, a társadalmi beilleszkedés, a kultúrák különbözősége és együttélése stb. kérdéseiben foglalt migráció-tematikát. A folyamat, amely euroatlanti viszonylatban az idegen problematika mai, immár kezelhetetlennek látszó elhatalmasodásáig elvezetett, Németországban az 1950-es évek végén indított vendégmunkás-programmal vette kezdetét, folytatódott szabályozás és hatás-kalkuláció híján - az önjáróvá vált betelepedés-özönnel és társadalomtervezés hiányában - a félbeilleszkedéssel és gettósodással. A társadalom mindezt önáltatásból „multikulturalizmusnak” nevezte, noha távoli sem volt köze ahhoz. Ugyanez a társadalom, szembe találva magát a lecsúszott, szegregált idegen tömeggel, pánikba esett, aggódni kezdett további integritása miatt. Felmerül azonban a gyanú: a véletlen körülményekre bízott munkamigráció szükségképp jut el a beilleszkedés csődjéig, amiben nem a megszemélyesítők hibáztathatók. Flasznos tanulságokért hívjuk itt segítségül egy klasszikus bevándorló-társadalom: Kanada migráció-folyamati képét! * Kanadában az őslakos indián népességen kívül gyakorlatilag mindenki eredendően európai bevándorló vagy annak leszármazottja, otthonuk egyszersmind a napjainkig tartó folyamatos bevándorlás frekventált célországa. Az önállóvá válás idejétől továbbra is „fehér telepes” jövevényekre alapozott folyamat alapvetően demográfiai szükségleteket töltött be. Az 1960-as évek ipari növekedésével jelentkező munkaerő-szükséglet jegyében azonban a kanadai bevándorlási politika is váltott gazdaságpolitikai szempontokra, amikor is a származási terület helyett az egyéni kvalifikáció és alkalmasság döntötte el a hozzájárulást a betelepedéshez („economic immigrants”), ami ebben a formában a folyamatosan fennálló demográfiai igényeknek szintén megfelelt. A váltás egybeesett reformok bevezetésével a jóléti állam megteremtését célzó, a szociális ellátás