A Kisfaludy-Társaság Évlapjai 5. (1843)
I. Történetek, 1843/45 - 1843/44. év - Jutalomtételekre érkezett pályamunkák
TÖRTÉNETEI 1843—4. 31 15. A' kevélységről. O homines, cur estis omnes homines? Homines, cur non estis omnes homines? 16. A’ féltés. Buktam bár, de vívtam. 17. Késő bánat. Itt az írás, forgassátok. Kölcsey. 18. Bánó. Alea, vina, venus , tribus his sum factus egenus. A’ szépműtani’ pályamunka’ vizsgálóivá, titkos szavazás’ útján Erdélyi, Schedel, Szontagh, a’ költőiekévé hasonló módon Bajza, Garay, Szemere Pál, Székács és Vachott Sándor választattak. A’ legközelebbi, u. m. nov. 24. tartott ülésben a’ titoknak még egy költői pályaművet ada be, melylyet Tóth Lőrincz volt titoknok Pozsonyból küldött hozzá azon megjegyzéssel, Hogy azt a’ hivatalban történt változást hihetőleg nem tudott ismeretlen szerzőtől nov. 16. ’s így a’ határnap előtt vette. A’ társaság méltányosnak tartván e’ művet a’ pályázástól ki nem zárni, a’ fentebbi 18-hoz sorozta, ekkép : 19. Csáb. El ne rabold durván, ifjú, a’ lyányka’ szerelmét. Vörösmarty. December 2. a’ titoknak ismét három elkésett, szinte költői művet, mutatott elő, u. m. 1. Élet és zene. La poésie est á la fois la fisle et la mére de la sagesse. G. Sand. — Évk. nov. 26. 2. A játékos. Tündér szerencsénk’ kénye hány, vet, Játszva emel ’s mosolyogva ver le. Berzsenyi. 3. Halhatatlanság. Nave ferar magna et parva, ferar unus et idem. Hor. —Mind kettő nov.’ 28.