A Kisfaludy-Társaság Évlapjai 6. (1844)
II. Tagok' munkálatai - XXIV. Garay János: A' magyar szinköltészet' apotheosisa. Előjáték
ELŐJÁTÉK. 375 Áldozni nékem és a nemzetiségnek — De hol vagyon ő ? Hol késik az isteni nemző? Hadd lássa szivemnek Zajgó örömét, Munkás seregemnek Meglássa, megáldja müépületét. Hangot hoz a’ szellő! Hah, érezem , ő jő ! Elébe, elébe, elébe ! (A belépő NEMZETISÉG elébe megy.) HATODIK JELENET. ELŐBBI. Nemzetiség. (A’ jelenet’ vége felé mind inkább népesül a’ színpad.) NEMZETISÉG. Milly kellemes kép, milly szép változás ez Lakod korul, istennő ! mint örülök! SZINKÖLTÉSZET. Jer, jer, dicső nemtő, lásd művedet, Mit égi csókod’ bájhatalma által A’ szelid művészettel véghez vitettél. NEMZETISÉG (az oltáriratokat vizsgálva.) Ah itt találom kedvesink’ nevét, Testvérügyünknek első mozditóit, A’ négy derék honfit: Soost,és Petőt, ’S Darányit ’s Horvátot, kikkel Kelemen.