A Kisfaludy-Társaság Évlapjai 6. (1844)

II. Tagok' munkálatai - XXIV. Garay János: A' magyar szinköltészet' apotheosisa. Előjáték

ELŐJÁTÉK. 375 Áldozni nékem és a nemzetiségnek — De hol vagyon ő ? Hol késik az isteni nemző? Hadd lássa szivemnek Zajgó örömét, Munkás seregemnek Meglássa, megáldja müépületét. Hangot hoz a’ szellő! Hah, érezem , ő jő ! Elébe, elébe, elébe ! (A­ belépő NEMZETISÉG elébe megy.) HATODIK JELENET. ELŐBBI. Nemzetiség. (A’ jelenet’ vége felé mind inkább népesül a’ színpad.) NEMZETISÉG. Milly kellemes kép, milly szép változás ez Lakod korul, istennő ! mint örülök! SZINKÖLTÉSZET.­ Jer, jer, dicső nemtő, lásd művedet, Mit égi csókod’ bájhatalma által A’ szelid művészettel véghez vitettél. NEMZETISÉG (az oltáriratokat vizsgálva.) Ah itt találom kedvesink’ nevét, Testvérügyünknek első mozditóit, A’ négy derék honfit: Soost,és Petőt, ’S Darányit ’s Horvátot, kikkel Kelemen.

Next