A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új Folyam 3. (1865-1867)
Irodalmi munkálatok - Jókai Mór: Jósika Miklós emlékezete
JÓSIKA MIKLÓS EMLÉKEZETE JÓKAI MÓRTÓL. (Olvastatott 1867. február 5-kén.) Másfél százada múlt, hogy Erdély utolsó önálló fejedelme, mint a krónikairó mondja, egy szív szerinti házasság estéjén az erdélyi fejedelmi süveget a násznyoszolya alá vágta — örökre, hogy senki se vegye azt fel onnan többé — s midőn két évtizeddel később Rodostó partján az utolsó történelmileg nagyszellemű magyar is megszűnt hazája nagyságáról álmodni, nagyobb hazát és nagyobb álmokat keresve, akkor kivette Klio történetiró tollát az utolsó magyar krónikás kezéből, s nehogy a múlt ábrándjait tán a fuvolás Euterpe folytathassa, a bölcs Lobkovitz összetöreté a tárogatódat is, mik a régi dal szövegére emlékeztetnének. Maguk az istenek és a miniszterek is azt hitték, hogy Magyarország története ezentúl csak a régen múlté, azzal be van számolva a fatumnak. És úgy látszik, hogy igazuk is volt, mert amik azontúl maradtak ránk apáink viselt dolgaiból, azok nem egy nemzet történetének érez lapjai, hanem csak egy hűséges jobbágy szolgálati bizonyítványainak gyűjteménye, sűrűn tarkítva kiadni elfelejtett szegődési bérek hátralékaival.