A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új Folyam 19. (1883-1884)
Irodalmi munkálatok - Beöthy Zsolt: Greguss Ágost emlékezete
428 BEÖTHY ZSOLT, elvesztett atyjának szavai gyakran fülébe csendültek, s mintegy láthatatlan vezérül maradt mellette. Majdnem gyermekkorában fosztotta meg tőle sorsa, de az ő alakjának, egyéniségének varázsa fejlesztette férfivá. A gyermekbenyomások fényében példaképül állott előtte a híres tanár, kit számban egyre növekedő ifjúság szeretve és tisztelve fog körül, lelkesedésével kárpótolva, sőt feledtetve a világi javak szűk voltát, a maradiak áskálódásait s a hatalom üldözését. E bátor tudós képe határozott fiának jövője, pályája felöl. Mikép akart volna más lenni, mint atyja? Követte még gondolkodásának irányát is, mely kerülte a gyümölcstelen szemlélődés örvényeit, az emberi természetből indult ki s az ész törvényeinek alapján álló megismerést a vallás körébe vezette át. Valóban, a bölcselkedő Greguss, mikor az anyagvilág fölé elmélkedve, a legmagasabbat kereste, atyjának mutató útját látta maga előtt. Örökölte szellemének fő vonásait: az erkölcsi felfogás szigorát, a mindig éber önbírálatot, a philosophiának és vallásnak mérséklő s erősítő szövetségét, a tántoríthatatlan kötelességérzetet, mely csak nyugodtabb külsejével különbözik a lelkesedéstől. Tizenhárom éves korában vesztette el atyját, ki már akkor öt éve elköltözött Eperjesről s a pozsonyi lyceumon tanárkodott. Ágost már szépen fejlett, jól tanuit s okos és szeretetteljes leveleket írogatott szüleinek és barátainak. Ifjú lelke ezután sem maradt magára, vezető nélkül. Ott volt az anya, mindenben méltó pályatársa korán elhunyt férjének. E családban, azelőtt és azután is, férj és feleség, szülők és gyermekek, testvérek és rokonok mindig egyek voltak érzésben és gondolatban, méltók egymáshoz. Greguss anyja is bátor és mívelt lélekkel tette meg kötelességét. Míg a múltat gyászolta, híven szolgálta a jelent s erőt merített a jövő hitéből. Az özvegy anyák lelkének örök, megható harmóniája! Egyetlen magról sem feledkezett meg, melyeket férje gyermekeinek szívébe ültetett, ápolta teljes bizalommal az elhunyt s az élők iránt. Ápolta lelkekben az emberszeretetet.