A Kisfaludy-Társaság Évlapjai, Új Folyam 57. (1924-1928)
I. A LXXVIII. ünnepélyes közülés, Jókai Mór születése százados fordulójának ünneplésére - Berzeviczy Albert elnöki megnyitó beszéde: Jókai
8 BERZEVICZY ALBERT. ők műveikben ma is köztünk élnek, járnak, általuk, bennük mai kicsinységünkben, szegénységünkben és megaláztatásunkban is nagyok, büszkék és gazdagok vagyunk! Jókai Mórt pazar természeti adományai mellett naggyá főleg életpályájának szerencsés alakulása tette. Születése, élete folyása, pályájának beilleszkedése a koreseményekbe mind rendeltetésszerűnek látszik. A Zalán futásá-ban egyszerre született, költői tehetségét Vörösmarty dajkálta, Petőfi, Tompa, Arany, Kemény egymásután barátai, pályatársai lettek, átélte a forradalom viharát és az elnyomatás keserveit, hogy mindezekről mint élményeiről mesélhessen nemzetének és öregkora oly időbe esett, amikor a nemzet már tudott dicsőíteni, sőt jutalmazni is, élete pedig elég hosszú lett arra, hogy munkájával ne csak meghódítsa nemzetét, hanem hírét elterjessze majdnem az egész művelt világon. •Legnagyobb elbeszélőnk volt s mint ilyen, világhírűvé lett; képzeletének csodás világa mindenütt megértésre talált, de páratlan nyelvművészetével a miénk és csak a miénk lehetett. Egy félszázadon át királyként uralkodott elbeszélő prózai irodalmunkban ; nem mintha körülötte nem termettek volna nagyok, hanem azért, mert ő — szinte akarata ellenére — mindvégig a nagyok közt is legnagyobb maradt. Hisz senki sem buzdította lelkesebben a fiatal tehetségeket, mint ő, szinte kívánni látszott, hogy társai legyenek a nagyságban. Emlékezetemben van egy mondása, mikor nejének ötvenéves színésznői pályáját ünnepelték s az ő nevében is válaszolva a felköszöntőkre, kettejöket összehasonlította az elmúlt nagy korból egymás mellett ülve maradt Memnon-szobrokkal. «Azt mondják, — úgymond, — hogy Memnon szobrai néha zengenek. Miért zengenek? Nem zengenének, szépen hallgatnának, ha körülöttük felnőtt volna a pálmaliget és árnyékot vetne rájuk. Te, új pálmaerdeje a nemzetnek : ifjú írói és művészi nemzedék, nőjj magasra, emelkedjél túl rajtunk, hogy koronád lombjával árnyékot vess reánk!» Amiben Jókainak felülmúlatlannak, utóléretlennek kellett maradnia, az képzeletének csodás gazdagsága volt s alig van az emberi szellem működésének érdekesebb problémája, mint annak a módnak a megfigyelése, ahogy ennek a képzeletnek a termékei születtek s költői művekké alakultak át. Nemzeti Múzeumunk harminckét zsebkönyvet őriz a Jókai birtokából, mind teleírva tőle, részben rajzokkal is kísérve. Közönyös mindennapi följegyzések, nevek, lakáscímek, sőt számadások közé költői ötletek, írások és sírfeliratok másolatai, jövendő elbeszélések indítékai és anyagai, szövegezett részletek is vegyülnek, a felhasználtak keresztülhúzva vagy ilyenül megjelölve ; a rajzok többnyire arcképek után ké