Városi katholikus főgymnasium, Kiskunfélegyháza, 1909
volt múzeum. Délután igen sokat tanultunk és gyönyörködtünk az üde és gazdag botanikus kertben, az egyetemi botanikus és régiségtani múzeumban. Mindezek után a Fellegvárra sétáltunk, ahonnan a felejthetetlen szép kolozsvári panoráma képét hoztuk el magunkkal. Nehéz szívvel hagytuk el már másnap ezt a kedves, gazdag várost. Földerítette a válás szomorúságát az úton a Királyhágó festői remek szépsége. A Kőrös szurdoka, az Aggteleki-barlangnál is csodásabb révi cseppkőbarlang tátongó szája. A csepkőbarlangot képező patak szép vízesése, a tündérvár erősen szaggatott mészszirtek társaságában mind-mind gyönyörűek voltak, de a diákok szíve akkor dobbant meg leghevesebben, mikor ismét az Alföld síkjára ereszkedtünk Nagy-Váradnál. Vidáman, minden fáradságot feledve robogtunk be városunk falai közé, ahol azután lassan kint felújultak mind a szép erdélyi emlékek és tanulságok. Az erdélyi tanulmányút sikerén felbuzdulva hazánk földjének megismerésére egy több évi úti programmot állítottunk össze. 1909/10. tanévben a Magas-Tátra központtal az Északnyugati felföldet járjuk be, 1910/11-ben Budapest és a Balaton érintésével Fiuméba, 1911/12-ben az Aldunára rendezünk az erdélyihez hasonló nagyobb szabású kirándulást.* Az intézet nagyobb tanulmányutat tesz a Magas Tátrába, természetesen a programaiba felölelve az Északnyugati Felföld nevezetesebb pontjait. Ennek lefolyásáról a jövő tanévi értesítőben számolunk be. Boleszny Antal:* Iskolakert. A természetrajz tanításának elengedhetetlen feltétele a természetben való szemléltetés. De bármennyire támogatják a kirándulások a tanítást, a növénytani oktatásnál amennyire kivihető nélkülözhetetlen mód a téli hónapok kivételével a szabadban való tanítás."